2019. 01. 03.

Tahereh Mafi: Ne ​keress

Író: Tahereh Mafi
Cím: Ne keress
Sorozat: Ne érints 2.
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 374 oldal
Fülszöveg: 
AJKUNK ​ÖSSZEÉR és úgy érzem, mindjárt széthasadok. Úgy csókol, mintha elveszített és megtalált volna, mintha elsodródnék tőle, de ő soha nem lenne hajlandó elengedni engem.
Juliette elmenekült a Regenerációtól. Már nem vihetik véghez vele a tervüket, már nem használhatják fegyvernek. Most már szabadon szeretheti Adamet. Ám Juliette sosem szabadul meg attól, hogy érintése halálos. És Warnertől sem szabadult meg, aki ádázul keresi őt. Juliette-et a múltja kísérti, a jövőjétől pedig retteg; tudja, hogy olyan döntéseket kell hoznia, amelyek megváltoztatják az egész életét. Olyan döntéseket, amelyekkel választania kell a szíve, és Adam élete között.


„Mindent számolok.”

Vajon miért vártunk eddig a folytatás elolvasásával? 
Forrás
P: Csakis jó dolgokra tudtam visszagondolni az első rész kapcsán, mégis nagyon sokat vártam a folytatással. Csak arra tudok gondolni, hogy túl sok újdonság terelte el a figyelmemet, és mindig elfelejtődött, hogy bizony ezt is lehetne olvasni. Sajnos ilyen hosszú idő után ez a rész nem volt rám ugyanolyan hatással, de nagyon érdekesen alakultak az események.
I:  Ez egy nagyon jó kérdés. :) Szerintem beleestünk abba a hibába, hogy jó sok könyvet halmoztunk fel, és az újdonságok között valahogy elfeledkeztünk erről a sorozatról. Ennyi idő kihagyás után nehezen tudtam ráhangolódnia a történetre. Sokáig homályos foltokban sejlettek fel az előző rész eseményei. Az akkori rajongásom a szereplők iránt teljes mértékben alább hagyott. Nem tudott annyira magával ragadni, inkább csak küszködtem vele. :(

„A magány keserű, álnok társ. Néha egyszerűen nem enged el.” 

Középső rész lévén az itteni események is kicsit laposabbak voltak? 
P: Érezhető volt a trilógiák második kötetére jellemző történet, mert az most nem nyűgözött le maradéktalanul. Új helyszínen folytatódnak az események, miután főszereplőink az első
Adam (Forrás)
rész végén elértek az Omega Pontra, ahol próbáljuk jobban megismerni főszereplőink képességét. A beilleszkedéssel és a kutatással telik főleg az idő, emiatt lassul le az egész. Csak pár igazi infó morzsát kapunk, de számos kérdőjel maradt bennem. Kevesebb az összetűzés, így talán kevésbé izgalmas az egész, a legvégére pörögtek fel az események, amikor egyik érdekes szereplőnk visszatért a képbe. És persze a lezárás most is követeli a folytatást.
I: Nem éreztem benne azt a tűzet, amint az első rész kapcsán, itt valahogy egy helyben toporgott az egész számomra. Omega Pontra érkeztünk Juliette-tel együtt, szinte az egész történet során itt is maradtunk. Most inkább a képességek kaptak nagyobb hangsúlyt, de még inkább hősnőnk érzelmei kapták a nagyobb szerepet. Azért pár harci jelenetet is kaptunk, amiben volt potencia, ha jobban ki lettek volna dolgozva. Az biztos, hogy Mafi nagyon ért az érzelmek átadásához, a stílusa még mindig nagyon egyedi, de valahogy ez a rész nem sikerült számomra a legjobban. A végén történt események nyújtanak egy kis fényt, hogy talán a következő részben újra visszakapom azt a Julietette-t, aki az elsőben annyira megkedveltem.

„- A legsötétebb napokon az ember valami fényességet keres, legyen az akár a legkisebb fényfolt is (…)” 

Juliette magabiztosabbá vált az első rész történései után? 
P: Még itt nem érzek hatalmas változást a lányban. Képessége továbbra is átok számára, amit még megismerni is fél. Viszont az egész részben Juliette érzelmeinek leírását szerettem legjobban. Azok a részek nagyon erőteljesek voltak, főleg a romantikusak. Ezt már az első kötet erősségének is éreztem. Nagyon nehezen boldogul az új környezetben, nem szeretne nyitni mások felé, nem akar senkit bántani, még akaratlanul se. Az itteni szabályok viszont
Juliette (Forrás)
rá is vonatkoznak és erőteljesen korlátozzák az Adam-mel tölthető idejét. Ezt még nehezebben viseli.
I: Juliette-t igazán erős hősnőnek ismertem meg az első rész során, akit  sok megpróbáltatás ért már az eddigi élete során. Ehhez képest ebben a részben inkább egy állandóan magát hibáztató, őrlődő, kétségbe esett lányt alakított, aki túlzottan belevetette magát az önsajnálatba a képessége miatt. Sokszor meggondolatlan volt, utána újra elővette búskomor álarcát. Azért néha föléledt hamvaiból, de ez tényleg nem olyan sokszor fordult elő, amit én nagyon is sajnáltam. A belső vívódásait megint nagyon választékosan fogalmazta meg az Írónő. Az érzelmek átadásához van érzéke, de kicsit most túlzásba vitte az önmarcangolást, és kevesebb szenvedést is eltudtam volna viselni. Úgy tűnt végre megtalálta a boldogságot Adam személyében, de számítani lehetett arra, hogy ez is csak ideig óráig lesz majd így. Sajnáltam nagyon, mert megérdemelte volna tényleg, hogy valaki mellett megtalálja a helyét. Ehelyett újabb problémák elé állította őt az Írónő. Először meg kellene békülnie saját magával úgy gondolom, amíg nem teszi tisztába az érzelmeit, addig nem lehet tőle várni világmegváltó tetteket.  Erre talán az utolsó fejezetekben mutatott lehetőséget hősnőnk. Talán még sincs minden veszve?

„Százezer millió csókja van, és mind nekem adja.” 

Mi tetté izgalmassá ezt a kötetet? 
P: Szimpatikus, hogy több szereplő csatlakozik a történethez és hogy tágul a világ, amit láthatunk. Juliette és Adam kapcsolatában egy kisebb (nagyobb) bukkanó tűnik fel, így végig izgulhattam, hogy szétszakítja-e őket. De legfőképp, felbukkan egy szereplő, akit visszavártunk vagy sem, ezt mindenki magának döntse el, de kétségtelen, hogy a könyv
Warner (Forrás)
második felére felborzolta a kedélyeket. Nemcsak főhősnőnk zavarodott tőle össze, de a saját érzelmeim is összekuszálódtak. Eddig egyértelműen pártoltam valakit, most mégis elbizonytalanodtam. Még a befejezés után is többször eszembe jutott, hogy vajon minek örülnék a sorozat lezárásaként. 
I: Szerintem itt most a szerelmi háromszög kapta a nagyobb szerepet. Adam és Juliette kapcsolata újabb próbatételek elé lett állítva. Nem elég az ellenség fenyegetése, még a belső vívódásokkal is meg kellett küzdeniük. Az első részben imádtam a köztük vibráló vonzalmat. Most inkább két kölyköt láttam magam előtt, akik kapaszkodnak valamibe, de még maguk se tudják mibe. Emlékeim felfrissítése érdekében elolvastam a Ne érintésről írt értékelésünket. Ott Adam-et álom pasinak tituláltam, itt nem éreztem iránta semmit sem, sokkal inkább idegesített a jelenléte. Warner-t is visszakaptuk, aminek először örültem, de ahogy haladtam a történettel egyre nehezebben vette be ezt az egészet a gyomrom. Eddig is kicsit defektesnek gondoltam a srácot, ezt a formát itt is hozta, sőt már a megszállott címkét is rá tudom ragasztani. Én sikítva menekültem volna előle, nem ám még, hogy elkezdjek érezni valamit iránta. O.o Csak azért, mert megvan benne egy plusz dolog, ami által új dolgot tapasztalhatott meg hősnőnk. Ezek mellett azért kaptam pár harci jelentett is, de nagyon más izgalmakban nem volt részem. Talán a végén kezdte újra hozni az Írónő azt a szintet amit vártam tőle, csak is ez miatt fogom elolvasni a következő részt.

„A szívét adja nekem.” 

Kik azok a mellékszereplők, akiket leginkább megkedveltünk? 
P: Kenji már az első részben is megkedveltem, igazán vidám színfoltja a sorozatnak. Juliette és Adam komor világába kell egy ilyen személyiség is. Állandó készültségben élik
Forrás
mindennapjaikat, de ez a srác az, aki mintha ezzel nem törődne, csak a mának él. Az egész bázis közösségében ő a ragasztó, benne bízik mindenki, és képes mosolyt csalni mindenki arcára. Nagyon bizakodom benne, hogy semmi gonoszsággal nem készül vele kapcsolatban az Írónő, mert igazán megviselne, ha vele történne valami a sorozat végéig. 
I: Kenji volt az egyik szereplő aki segített kicsit pozitívabban látni a dolgokat. Nagyon jó barát, aki segít ha a padlón érzed magad, de nem fél a szemedbe mondani a gyengeségeidet sem. Igazán örültem, amikor kicsit helyre rakta Julietete-t. A harcmezőn is megállja a helyét, és nagyon tetszik a képességei is. Adam öccse most is nagyon aranyos volt, remélem megteremtik majd számára azt a jobb világot, amelyben boldogan élhet.

„Már erő vagyok. Nem emberi erő, a természet különös teremtménye. (…) Már nem félek semmitől. Jövőm a káosz. És a kesztyűmet nem húzom fel többé.”

Kedvenc jelenetem:
P: Juliette és Adam lopott pillanatai.
I: Juliette kijelentése a végén.
Kedvenc szereplőm: 
P: Kenji, Juliette
I: Kenji
Hasonló könyv: 
P: A sok különféle képesség miatt a Vörös királynő sorozat.
Kinek ajánlom: 
I: Mindenképpen csak úgy érdemes belekezdeni, ha előtte az elő részt is olvastad :)
Értékelésem: 
P: Lehet nem kellett volna ennyit kihagynom két rész között, de ez most csak 4 kesztyűt érdemel. 
I: Valahogy az idő elhomályosította az emlékeimet, így tőlem most csak 3,5 csókot kap.

Érdekesség: Interjú a mai érdekesség. :) 



A ne érints sok dicséretet kapott, amit nagyon meg is érdemelt. Hogyan próbáltál ezzel élni a Ne keressnél? Inkább elzártad ezt, vagy motivációként használtad íráskor? 
Forrás
Köszönöm! Szerintem elég nehéz – de szükséges – kizárni ezeket írás közben, és különösen egy sorozat írása közben; tudom, hogy erre törekedtem. Fontos volt, hogy a folytatást írjam, amit természetesnek érzek a szereplők és a történet szempontjából.

Nem gondoltam volna, hogy lehetséges, de a Ne keress felülmúlta a Ne érintset. Mindkettőt imádom. Amikor az elsőt írtad, tudtad már pár kulcsjelenetét a másodiknak is, vagy csak később jöttek? 
A Ne érints befejezésekor nagyon különböző elképzeléseim voltak arról, hogyan kellene folytatni. De minél jobban haladtam a másodikkal, annál jobban tisztult a kép.

Beszéljünk „ARRÓL” a jelenetről. Tudod melyikről… *köhint* ;) Odáig voltam azokért a forró csókjelenetekért! Wow! Tudtad, hogy „tudod ki” ezt fogja tenni a másik „tudod kivel”, vagy ez csak egyszerűen megtörtént? 
Az ilyen típusú jelenetek, inkább csak megtörténnek, de határozottan tudtam, hogy valami ilyesmi meg fog történni.

Nagyon élveztem nézni, ahogy Juliette, Adam, Warner és Kenji mennyit változott az első rész óta. Mit csodálsz bennük? 
Imádom a fejlődésük irányát, és ahogy helyt állnak az ellenséges helyzetben. Szeretem a nagy belő erővel rendelkező szereplőket.

Forrás
Beszéljünk Kenji-ről, imádtam, ahogy egy kicsit mindig ellopta a rivaldafényt. Vicces! Imádni való. Sokan szeretjük Warner-t és Adam-et, de Kenji mindenképp kell a sorozatba. Mennyit változott a karaktere az első elképzelésed óta? 
Annyira fontos mostanra! Amit imádok. Nagyon akartam, hogy több legyen egy mellékszereplőnél.

Hogyan jött Juliette képességének ötlete? 
Nem is igazán tudom, ültem az asztalomnál egynap, amikor bevillant egy lány képe: bezárva, magányosan, egy sötét sarokban összekuporodva. Annyit tudtam róla, hogy rémült és ez egy bűncselekmény miatt van. De a hangja olyan hangos volt a fejemben, hogy papírra kellett vetnem; ezért egy új Word doksit nyitottam és elkezdtem írni a történetét.  
Forrás  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése