2018. 07. 12.

Ruth Hogan: Az ​elveszett tárgyak őrzője

Író: Ruth Hogan
Cím: Az elveszett tárgyak őrzője 
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2018.
Terjedelem: 312 oldal
Fülszöveg: 
Ha ​londoni sétáikat felidézve eszükbe jut egy görnyedt alak, aki a fejét lehajtva a járdákat és a csatornalefolyók környékét kutatja, akkor önök minden bizonnyal Anthony Peardew-val találkoztak. A férfi harminc évvel ezelőtt elveszített egy medált, amelyet a menyasszonyától, Therese-től kapott. Ugyanazon
napon a sors váratlanul elragadta tőle a szeretett kedvest is. Ettől kezdve Anthonyt csak a remény élteti: ha sikerül rátalálnia az ékszerre, talán élete tragédiáját is egy csapásra semmissé teheti. Magányában az elvesztett, olykor jelentéktelennek látszó tárgyak gyűjtése mellett novellák írásával tölti ki napjait. Megszállottan dolgozik talált kincseinek különleges történetein. Házvezetőnője, a hányatott sorsú Laura maga is szinte egy Anthony megmentett darabjai közül. Idővel az ő feladata lesz, hogy a gondosan katalogizált tárgyakat visszajuttassa az eredeti tulajdonosukhoz. Be kell azonban látnia, hogy nem zárkózhat be örökre az író dolgozószobájába, ki kell használnia a kínálkozó lehetőségeket, hogy otthonossá tegye a saját életét.
Ruth Hogan zseniálisan megkomponált történetében a fantasztikum és a valóság egymásba játszó szálai megható 21. századi mesét alkotnak. Az elveszett tárgyak őrzője az újrakezdés ígéretét hozza az elveszetteknek, és reményt ad az örök keresőknek.



„Az emberek a rútságot ráfoghatják a génekre, a tudatlanságot pedig a megfelelő oktatás hiányára. A stílustalanságra azonban semmilyen kifogás nincs.”

Ez a könyv miért került az olvasmánylistánkra?
P: Most egyértelműen Indie ajánlása vezérelt. Ő találta meg a kiadó kínálatában, és megmozgatta a rugókat az agyamban az elveszett tárgyak köré szőtt történet. Mit lehet ebből kihozni? A valóságban se lenne rossz, ha lenne egy ilyen kezdeményezés. Én is hagytam már
forrás
el olyan tárgyat, amit nagyon sajnáltam és sose lett meg, nagyon boldog lennék, ha egyszer, még ha váratlan helyről is, de előkerülne.
I: Én volt most a hunyó. :) Valamiért megtetszett a fülszövege, ezért felvetettem Perpetua-nak az ötletet, hogy nem e olvassuk el. Végül megszületett a döntés, a kiadónak hála pedig elkezdhettük megismerni ezt a titokzatos történetet. Sokszor hagytam már el én is számomra fontos dolgokat, így még jobban tetszett, hogy valaki megtalálja őket, majd elrakja, történetet ír köréjük, végül pedig szeretné megtalálni a jogos tulajdonosát.

„(…) a valóság olyan volt számára, mintha egy agyonkarcolt bakelitről kellene hallgatnia a kedvenc felvételeit.”

Mit takar az elveszett tárgyak őrzője cím?
P: Anthony sikeresnek mondható novellaíró volt, mára magányosan éli mindennapjait és szenvedélyévé vált az elveszett tárgyak gyűjtése. Ő maga élete szerelmétől kapott medálját hagyta el, és ez motiválta cselekedeteit, remélte cserébe egyszer hozzá is visszajuthat a kincse. A gyűjtögetés mellett novellákat is ír a tárgyakról, melyekből egyet-egyet mi is
Laura (forrás)
olvashattunk. Nekem szimpatikus volt ez a téma, emiatt kezdett érdekelni a könyv, viszont lehetett volna kicsit izgalmasabb is. Ötletes a keretes szerkezet, ami a történetet szegélyezi és az említett rövid novellák is tetszettek, még a komorabbak is. Igazán meglepő alkotásokat is olvastam közöttük. 
I: Anthony-t szörnyű tragédia érte, elvesztette élete szerelmét. Ez az eset teljesen összetörte a férfit. Magát hibáztatja, mert az nap elhagyta a menyasszonyától kapott medált, amely mind a kettőjük számára fontos jelentőséggel bírt. Ezek után az elveszett tárgyak gyűjtője lett. Remélte, hogy egyszer véletlenül rá akad majd az ő medáljára is. De nem csak gyűjtötte őket, feljegyezte a megtalálás helyét, sőt még rövid történeteket is írt róluk. Érzi lassan lejár az ideje a földön, így a házvezetőnőjére Laura-ra bizza a tárgyak őrzését,  megkéri keresse meg mindegyiknek a gazdáját. Egy különleges férfit ismerhetem meg a személyében. Felépített egy helyet, ahol még mindig érződik halott szerelemének a jelenléte is. Reméli végül a másvilágon újra egymásra találhatnak majd. A legjobban az általa írt novellák tetszettek. Minden egyes tárgy köré írt történet izgalmas volt, volt vidámabb és komorabb is a cselekmény során. Nagyon kíváncsi voltam végül mi sül ki az egészből. Több szálat is megismerünk, amelyek a legvégén összefutnak.

„Ász úgy vélte, a regényekben az a csodálatos, hogy valójában olyan filmek, amelyek az ember fejében játszódnak.”

A jelent eseményeit Anthony házvezetőnője, Laura tolmácsolja nekünk. Milyen mesélő volt?
P: Főszereplőnk, kedves, dolgos és teljesen átlagos fiatal nő, könnyű vele azonosulni, de egy regényben érdekesebb karaktereket szoktam szeretni. Kicsit viharos váláson van túl, és inkább bezárkózik, mint újra ismerkedni kezdene. Szerencsémre, azért mégis felbukkan itt is egy kis romantika és ezt a szálat nagyon szerettem. Egy fiatal lány, csatlakozik még mindennapjaihoz. Napsugár jelenléte dobta fel még a regényt, hiába beteg a leányzó, jól látja
forrás
a dolgokat, és több esze van, mint hinni lehet, aranyos színfolt volt. 
I: Laura is magával cipeli egy rossz házasságban szerzet tapasztalatait. Önbizalma megsínylette ezt a kapcsolatot. Anthony házvezetőnőjeként ellátja a feladatát, ám minden megváltozik, amikor is a férfi végrendeletében ráhagyja a házát, ezzel együtt megbízza az elveszett tárgyak őrzésével is. Ebben a feladatban társai is akadnak, akik új színt visznek az életébe. Itt Napsugárra gondolok, aki nélkül nem is lett volna ennyire élvezhető a regény. Betegsége nem korlátozza őt, egy nagy melegszívű lány, akinek ráadásul még különleges ráérzése is van a dolgokra. Mindig megmosolyogtatott egyes mondatával. Itt volt még a kertész is Freddy, aki új érzéseket ébreszt Laura szívében. Együtt állnak neki ennek a feladatnak, ám ez mellett egy rejtélyes ügyet is meg kell oldaniuk. Laura szépen lassan kezd feloldódni, megtalálja a saját útját amelyen már régóta szeretett volna elindulni. Tetszett ez a kis csapat, Laura-t elsőre nem kedveltem, annyira elesettnek tűnt, ami nekem már kicsit túlzásnak tűnt. Haragudtam rá, ahogy Napsugarat kezelte néha. Szerencsére tudott változni az események, során, sőt még a szerelem is rátalált.

„A némaság veszélyes dolog. A csend szilárd és megbízható, de a némaságban van valami feszültség, egyfajta kimondatlan, eltitkolt cinkosság, amely egy szörnyű bűnt hivatott leplezni.”

Kapunk múltban játszódó fejezeteket is Eunice és Ász főszereplésével. Mennyit adott jelenlétük a regényhez?
P: Eunice munkát keres, és állás mellett egy remek barátra is szert tesz. Kis aranyos jeleneteket láthattunk Eunice és Ász szereplésével és végigkövethettük a történetüket
Napsugár (forrás)
halálukig. Szoros kötelék alakult ki közöttük és szerves részét képezik egymás életének. Viszont sokáig nem tudtam mit kezdeni a múltbeli eseményekkel, nem igazán értettem, mi lesz ebből. Kicsit színesebb lett tőlük a könyv ez tagadhatatlan, az arányokkal nem voltam kibékülve. Vagy bővebben szerettem volna róluk olvasni, vagy ennél kevesebb is elég lett volna. Így nem volt elé erőteljes számomra ez a szál, éppen csak beleláttunk a dologba, és maradt némi hiányérzet bennem.
I: Eunice munkát keres, az új munkaadója első pillanatra szimpatikusnak tűnik. Sőt ahogy telik az idő szépen lassan kezd beleszeretni Ászba. Egy könyvkiadó cégnél telnek mindennapjaik. Együtt sok mindent átélnek, ezeket ismerhetjük meg a múlt eseményei során. Sokáig nem értettem, hogy fog Eunice kapcsolódnia Anthony, és Laura történetéhez. Ám szépen lassan kezdett összekapcsolódni a múlt és a jelen.

„– Mindannyian apró kis porszemek vagyunk ezen a világon. Nem nyerhetünk mindig, és nem is lehetünk mindig boldogok. De van valami, amit mindig megtehetünk: törekedhetünk a győzelemre és a boldogságra.”

Erre számítottunk a két szál találkozásától? 
P: Sejtésem azért volt arról, mire megy ki a dolog, de amikor végre kiderült a megoldás, kicsit csalódtam, mert különlegesebb dologra számítottam, hiába mosolyogtatott meg a
forrás
megoldás. Összességében úgy érzem, nem teljesen nekem íródott ez a regény, még ha látok is benne szerethető dolgokat. A teljes légkör komorabb volt, mint amire a lelkem szokott vágyni. :)
I: Volt egy gondolatom, amely egyre inkább formát ötlött bennem, ahogy haladtam a történet során. Nem teljesen erre gondoltam, de örültem, hogy végül összetalálkozott a két vonal. Megmondom őszintén egy picit csalódott voltam, valamiért máshogy képzeltem ezt az egészet. Mégis valamiért egyre inkább azt vettem észre, hogy kutatom a miértekre a választ. Összességében tetszett, mert a téma választás nagyon egyedire sikerült, a novellák pedig nagyon jól sikerültek szerintem, de kicsit mégis többet vártam tőle.

„– Ha nem tapasztaljuk meg a bánatot, honnan tudjuk, milyen a boldogság?”

Kedvenc jelenetem:
P: Amikor Laura és Freddy elbújnak Napsugár elől.
I: 
Amikor Napsugár mesélt egy két tárgyal való megérzéséről.
Kedvenc szereplőm: 
P: Napsugár.
I:
Napsugár.
Hasonló könyv:
P:  A történetben nincs igazán hasonlóság, de a hangulat miatt nekem mégis a Gyönyörű titkok múzeuma jutott eszembe.
Kinek ajánlom: 
I: Azoknak akik szeretik amikor a múlt és a jelen összekapcsolódik.
Értékelésem: 
P: Tőlem 3,5 medált kap.
I:
Szeretem volna szeretni, de most nem jött a várt hatás, így én 3,5 rózsával tudom díjazni.


 
Érdekesség: Szerettük volna megtudni, mi vezérelte az Írónőt ehhez a történethez, ezért interjút kerestünk.


Kérlek, mesélj nekünk új regényedről, az Elveszett tárgyak őrzőjéről. 
A korábban sikeres novellaíró, Anthony Peardew fél életét azzal töltötte, hogy elveszett tárgyakat gyűjtött, ezzel próbálta jóvátenni egy korábbi ígéretét, amit évekkel ezelőtt megszegett. Felismerve, hogy kezd kifogyni az időből, házát és elveszett kincseit asszisztensére, Laurára bízza. Benne bízik egyedül, hogy képes megbirkózni a feladattal és visszajuttatni az elveszett tárgyakat tulajdonosukhoz, ezzel megadva a lehetőséget Anthony-nak, hogy újra egyesüljön élete szerelmével. A szereplőgárdában található egy jóképű kertész, egy fiatal lány, különleges erővel, és egy irigylésre méltó szellem. Az elveszett tárgyak őrzője romantikus történet, kísértettörténet és egy rejtély, ami megmutatja, hogy mindannyian arra várunk, hogy megtaláljanak… 

Mi inspirálta a könyv ötletét?
Ruth Hogan
Dokumentumfilm függő vagyok – minél furcsább, annál jobb! A fotóalbumokat is szeretem,

és nagy gyűjteményem van. Eléggé vizuális típus vagyok, és a képek nézegetése sokszor írásra ösztönöz. Diana Arbus, Martin Parr, Doisneau és Dennis Hopper rajongó vagyok. Ari Seth Cohen Advanced Style könyvéért is odáig vagyok. Javíthatatlanül figyelem az embereket és hallgatózom. Az vagyok, aki csendben ül a vasútállomáson vagy a repülőtéren a sarokban és figyeli, ahogy halad a világ, és jegyzetel róla! 

Volt valami érdekes, ami kutatás közben történt? 
Az érdekes jelzőt választanám, de a férjem mást mondana. A könyv írása közben elveszett tárgyakat fotóztam és kiraktam őket az Instagram-ra. Haza is vittem őket, hogy jobban megértesm Anthony életét. Az elveszett tárgyak őrzőjévé váltam! Amikor megjelent a regény, bevittem őket egy barátom antikváriumába és megtöltöttük velük a kirakatot. Kétségbeesetten reméltem, hogy lesz olyan, aki rátalál a saját tárgyára. A kirakat sok érdeklődőt vonzott, de semmi komoly eredmény. És akkor… kb. egy héttel később, egy kislány meglátott egy panda fejes kesztyűt, amit pár hónapja vesztett el. Izgatott voltam, hogy visszaadhatom neki a kedvencét! A férjem sokszor kérdezte, mit fogunk csinálni az „elveszett tárgyak osztályával”, amit otthon alakítottam ki. 

Van különleges rituáléd, ami segít ráhangolódni az írásra?

Minden könyvhöz készített lejátszási listát. Írás közben sose hallgatok zenét, de ez a lista mindig felkészít az írásra. Különösen a filmzenéket szeretem. Történetet kell elmesélniük és hangulatot teremtenek, és gyakran használom én is őket, bár a film cselekménye nem kapcsolódik az én könyveméhez!

Szeretnéd megosztani velük írói karriered kedvenc pillanatát?
Semmi sem érhet fel az érzéshez, hogy besétálsz egy könyvesboltba és meglátod az új regényedet a polcon.

Van olyan TV műsor, amiért éppen odáig vagy?
A Homeland. Rokonszenves és szokatlan. És teljesen ellentétben áll a szintén nagyon szeretett Szex és New York részekkel. Imádom! Imádom! Imádom!

Forrás
Van háziállatod, ami rajtad lóg munka közben?
A befogadott kutyáim az állandó társaságom és mindig a kanapén alszanak, amíg írok (igen, most is). Duke egy tíz éves dán vizsla keverék. Három éves kora óta teljesen vak, de ragyogóan alkalmazkodik és még mindig kölyökkutyának képzeli magát. Squadron Leader Timothy Bear egy simaszőrű fox terrier keverék és úgy viselkedik, mintha az egész világ az övé lenne. Lenyűgöző teniszlabda gyűjteménye van, de kedvenc játéka egy melegvizes palack!

Mi a legideálisabb helyszín az íráshoz?
A tökéletes hely egy földszinti elzárt szoba lenne, plafontól padlóig érő ablakkal, ami a tengerre néz.

Milyen lenne az álom vakációd?
Nem vagyok túl jó a pihenésben vagy az ücsörgésben (íráson kívül), tehát napsütés, tengerpart és homok nem a legtökéletesebb. Inkább Velence tetszene télen és legalább részben az Orient Express vonalán utaznék. Vintage stílusú ruhában lennék és hallgatnám a többi utast (és történetet szőnék róluk!) és ott Velencében, gondoláznék és Bellini-t innék Harry bárjában.

Min dolgozol éppen?
Jelenleg a második könyvön dolgozom, aminek még nincs címe! Nem árulnék el sokat a cselekményről, de a történet két anyukára koncentrál, akik próbálják feldolgozni fiaik elvesztését. Sokkal jobb, mint amilyennek hangzik és sok sötét humort tartalmaz, köztük sok igazán eredeti és (remélem!) felejthetetlen szereplőkkel. És persze kutyákkal!
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése