2018. 07. 11.

Mia Sheridan: Archer hangja (A szerelem csillagjegyében 4.)

Író: Mai Sheridan
Cím: Archer hangja 
Sorozat: A szerelem csillagjegyében 4. 
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 408 oldal
Fülszöveg: 
Amikor Bree Prescott megérkezik Pelionba, az álmos tóparti kisvárosba, szívből reméli, hogy végre megtalálta azt a helyet, ahol rálelhet a hőn áhított nyugalomra. Már az első nap belebotlik Archer Hale-be, a saját tragédiáját remeteként őrizgető srácba. Egy emberbe, akit addig senki sem vett észre.
Ez a könyv egy olyan nőről szól, akinek az életét egyetlen szörnyű éjszaka eseményei határozzák meg, és egy olyan férfiról, aki szerelmével elhozza a nő számára a szabadulást. Egy szótlan férfi története, aki tátongó sebbel él, és egy olyan nőé, aki segít neki megtalálni a hangját. Egy regény a szenvedésről, a sorsról és a szerelem mindent elsöprő erejéről.

Értékelés a korábbi részekről: 1 | 3 
 
„Arra gondoltam, hogy milyen mások vagyunk Bree-vel… és mégis mennyire hasonlítunk. Őt bűntudat gyötri, amiért nem küzdött, amikor úgy gondolta, hogy kellett volna, én pedig annak a sebét hordoztam, hogy mi történik, amikor az ember küzd.”

Főszereplőnk, Archer, némaságban éli életét, olvastunk már más könyvet is, ahol szótlan a főhős?
P: Igen, belegondolva már nem is egyszer. Frissebb élmény a Csendfolyó, ahol egy trauma miatt nem beszél a főhősnő. De ennél jobban hasonlít a helyzetre a Halhatatlan szeretőben lévő John esete, hiszen ő is teljes némaságban él. Ott is nagyon szerettem nézni, ahogy
szavak helyett mással fejezi ki magát, és képes meghódítani egy Xhex-hez hasonló erős és független nőt. Szeretem az ilyen történeteket is, mert így belepillanthatok olyan helyzetbe is, amit szerencsére, nem kellett eddig megtapasztalnom.
I: Igen találhatunk pár ilyen könyvet a piacon. Nekem a legemlékezetesebb CoHo néni alkotása a Maybe Someday, amelyben Ridge is hasonló helyzetben volt mint Archer. Ilyenkor mindig rá döbbennek mennyire más lenne ha nem lenne hangom. Mégis teljesen elbővült, ahogy Archer kommunikált Bree-vel. Így sokkal intimebb dolog a kettőjük "társalgása" jelelése. Könnyeket csalt a szemebe, ahogy a megtört férfi szépen lassan kezd megnyílni a lány előtt.

Talán nincs is jó vagy rossz, fekete vagy fehér. Csak ezerféle szürke létezik, amikor fájdalomról van szó, meg arról, hogy miért tartjuk magunkat hibásnak.”

Bree-nek megvannak a saját gondjai, melyek elől a kisvárosba menekül. Megtalálja itt a gyógyulást?
P: Egy kis levegőváltozásra, egy kis nyugalomra vágyott, és ennél sokkal többet kapott. Nincs könnyű időszak a háta mögött, küzd a múlttal, de érzi magában az erőt is, hogy előbb utóbb talpra áll. Ezért szerettem nagyon, mert képes mindazok után is meglátni az élet szépségét, talpraesett és független nő. Új a városban, ezért még nem ismeri a szóbeszédeket
Bree (Forrás)
Archer-ről, így előítéletek nélkül képes meglátni őt, bár őt ismerve, ha előre tudja a férfi múltját, akkor se menekült volna előle. Első találkozásuk után nem is tud többé szabadulni a csendes, zárkózott fiútól és csak sikerül úgy alakítania a dolgokat, hogy egyre többször botoljanak egymásba. Archer képes feledtetni vele a rémálmokat és mellette tud a jelenre összpontosítani.
I: Bree-nek is megvan a maga múltja, amely elől menekülni kényszerül. Új életre vágyik, hogy képes legyen maga mögött hagyni a démonait. Egy gyönyörű helyen találja magát, amelyet egyből az otthonának érez. A városka lakói kedvesen fogadják, ez betudható barátságos személyiségének is. Nem vágyott kapcsolatra, de egy titokzatos szótlan idegen teljesen felforgatja az érzéseit. Nem hagyja annyiban a dolgot, szépen utána jár az férfi kilétének. Elkezdődik kettőjük ismerkedése, amely először kissé tartózkodó, majd egyre szorosabbá válik. Egymásban találják meg menedéket, amikor együtt vannak a fájdalmak háttérbe szorulnak. Bree karakterét nagyon megszerettem, egy csupa szív lány, aki nehéz időszakon van túl. Archer volt számára a megfelelő személy, aki segít neki túllépni múltja árnyain. Minden elismerésem a kitartásáért. Nem hagyta magát lerázni, szépen lassan beférkőzik a férfi páncélja alá. Új érzéseket élnek át egymás mellett, a szerelmük törékeny pillangó szárnyakon indul, de tudjuk, hogy még egy apró pillangó is milyen nagy dolgokra képes.

„(…) mintha életet lehelt volna belém.”

Bree múltja sem piskóta, de Archer-é még tragikusabb. Hogyan dolgozza fel a helyzetet, hogy valaki őt is észreveszi és szeretné vele tölteni az idejét?
P: Archer elhatározta, hogy figyelmen kívül hagyja környezetét. Csak a legszükségesebbekért merészkedik ki otthonából, és így magányosan éli mindennapjait. Egészen Bree megjelenéséig nem is gondolta, hogy valójában vágyik egy másik ember közelségére. Majd
Archer (Forrás)
mégis megérkezik a lány, és színt visz szürke hétköznapjaiba, miatta végre szeretne változtatni a megszokott rutinon, sőt szeretne méltó lenni a lány szerelmére. Sajnos viszont nem elég az elhatározás, keményen kell küzdenie, hogy múltja démonjait le tudja győzni. Bree minden támogatást megad, de elég-e a lány szerelme, hogy visszahozza őt az élők közé?
I: Archer múltja nem fényes, még kisgyerekként átél egy szörnyű balesetet, amely egész életére rá nyomta a bélyegét. Remeteként él, csak a legszükségesebb helyzetekben hagyja el az otthonát. Eddig tökéletesen megfelelt neki ez az életmód, de ahogy megismer egy különleges lányt minden kezd megváltozni. Nem csak körülötte, de a szívében is új érzelmek gyúlnak. Nehéz neki alkalmazkodni ehhez a helyzethez, de Bree-ért próbál változni. Sajnos a sok évnyi magány nem használt az önbizalmának, amely kellemetlen eseményekhez vezet. Rendet kell tennie a lelkében először is, hogy Bree méltó párjának érezze magát. Nem könnyű egyikük részéről sem, de együtt képesek valami újat alkotni. Archer is egy olyan könyves álompasi akit egyszerűen nem lehet nem szeretni. A némaságával teljesen elrabolta a szívemet. Egy gyermeknek sem szabadna átélnie egy olyan helyzetet amiben ő találta magát. Egy aranyos kisfiú volt, akit korán megtört az élet. Megértem miért vonult el a világ elől, szerintem én sem tettem volna másképpen a helyében. Szépen lassan kezd felengedni, megmutatkozik újra a valódi énje. Nagyon szurkoltam érte, örülök, hogy végül megtalálta a saját "hangját".

„Olyan, mintha a testem a hangszere lenne és ő annyira tökéletesen megtanult rajta játszani, hogy a dallam a lelkem mélyén vibrál.”

Kettejük szerelmének történetéről mit tudnánk mondani?
P: Bree saját fájdalma elől menekül a kisvárosba, ahol találkozik Archer-rel, a titokzatos remetével. Nem szólal meg, a lány mégse tud szabadulni találkozásuk emlékétől. Véletlenek folytán mégis egyre több időt töltenek egymás társaságában és kezdetben barátság, később ennél is több alakul ki közöttük. Eleinte Archer a gyógyír Bree fájdalmára, majd
felcserélődnek a szerepek. A srácnak sokkal több feldolgozatlan fájdalommal kell megküzdenie, és félő, hogy nem is sikerül neki. Mint minden rendes romantikus regényben, küzdeniük kell a boldogságukért, de ritkán akartam ennyire, hogy sikerüljön is nekik. Meg akartam gyógyítani Archer-t, nem érdemelte meg a múltban elszenvedett sebeket. Olvasás közben én is sugároztam Bree felé az energiát, hogy legyen elég ereje kitartani a megtört fiú mellett.
I: Az ember megérzi, ha megtalálja az igazit. Ez náluk sem volt másképpen. Bree nem tudott szabadulni Archer hatása alól. Tudta, hogy ez a szótlan férfi fontos szerephez jut majd az életében. Először barátokká vállnak, a forróbb részek csak ezután következtek. Nem könnyű a helyzetük, mind a ketten sérültek, Archer részéről pedig még bonyolultabb a dolog. De ők szavak nélkül is megtalálták a közös hangot. Vannak próbatételek amelyeket le kell győzniük, de ha kitartóak mindenre képesek.

„Nem támaszkodok a hangokra, amiket kiadhatnál, hogy olvashassak benned. (…) Annyi sok módja van, hogy olvassak benned, Archer Hale. És imádom minden egyes részét.”

Biztos nézelődtünk már a sorozat további kötetei között, kiket várunk leginkább?
P: Már Stinger története is nagyon tetszett, de ez volt az igazi áttörés ebben a sorozatban, Archer fájdalma sokkal jobban megérintett. Nagyon tetszik, ahogy az Írónő papírra veti a
gondolatait, és ahogy átadja a szereplők érzéseit. Nagyon nehéz egyet választani, mert mindegyik fülszövegben van valami különleges, ami miatt mindenképp meg szeretném ismerni a történetet, de szerintem a Midnight Lily titokzatosságát várom leginkább.
I: Az biztos, hogy részről részre egyre jobb történeteket alkot meg az Írónő. Én a Dane's ​Storm-ját várom nagyon. Ami igaz, hogy csak most fog megjelenni külföldön, biztos jó sokára fog az itthoni olvasók kezébe kerülni. A fülszövege teljesen megvett magának, de úgy érzem addig is lesz még kedvenc részem a sorozatból.

„(…) azt gondoltam, ha kimondjuk egymásnak, hogy szeretlek, akkor az erősebbé tesz majd minket – de helyette, Archer-nek, ez csak még magasabbra tette a mércét.”

Kedvenc jelenetem:
P:  Amikor Bree először jár Archer-nél.
I: Csoki csomag az ajtó előtt. 
Kedvenc szereplőm: 
P:  Imádtam Archer-t, és Bree is nagyon szerethető főhősnő.
I: Archer, Bree :)
Hasonló könyv: 
P:  Az elején is említett Halhatatlan szeretőt írnám ide.
Kinek ajánlom: 
I: Azoknak ajánlom akik szeretik a fájdalommal teli szerelmi történetet, amely végül gyógyírt nyújt mindenki szívére.
Értékelésem: 
P:  Annyira gyönyörű és érzelmes történet volt ez, imádtam. 5 pitypangot érdemel.
I: Archer a némaságával a szívemig hatolt, nem is tudok kevesebbet adni 5 kapunál.



Érdekesség: Készült egy interjú Archer-rel a könyv befejezése után, amit hoztunk nektek. Egy kérdés eléggé spoiler-es azoknak, akik még nem olvasták, ezért átszíneztük, hogy csak az olvassa el, aki tényleg szeretné. :)


Köszönjük az idődet, Archer, megtiszteltetés számunkra, hogy itt vagy ma!

Kezdjük azzal, hogy vagytok Bree-vel? 
Minden nagyszerű. Sűrű az élet három kisgyerekkel, de megbecsülöm minden pillanatát annak az életnek, amiről nem is álmodhattam. 

Mennyire változtatta meg az életedet az apaság? 
Sok nevetést hozott az életembe. És örömöt. Vannak persze, csalódott pillanatok is, de tudom milyen magányosan élni, és semmiért se cserélném vissza a család őrültségét. 

Mit szeretnél, hogy megtanuljanak tőled a gyerekeid? 
Ne ítéljenek a külső alapján. És, hogy mindenkinek van saját története – előbb ismerd meg,
mielőtt ítélkezel fölötte. Remélem, olyan emberek lesznek, akik kitapossák a saját útjukat. 

Ki kell mondani, hogy „szeretlek”, ahhoz, hogy valóságosnak érződjön? 
Határozottan nem. Jó érzés hallani, de a szerelemnek igének kell lennie, hogy valóságosnak érződjön. 

Az összes fájdalom, bűntudat és tragédia között, mi nyújtott vigaszt? Mi adott reményt? 
Annak az emléke, hogy milyen érzés, ha szeretnek. Nem tudtam, hogy reménykedek abban, hogy újra megtapasztalhatom, de az emlék mégis nyugalmat adott, a tudott, hogy egyszer még érezhetem a törődést. 

Mindenki figyelmen kívül hagyott téged. Szerinted ettől együttérzőbbé váltál? 
Remélem igen. Szerintem jobban megfigyelhettem így az embereket, mert szinte láthatatlan voltam a szemükben. És remélem ezt a leckét a gyerekeimnek is át tudom adni. 

Mire gondoltál, amikor először láttad meg Bree-t? 
Hogy ő a leggyönyörűbb nő, akit valaha láttam. A reakcióm megrémített, mert nem hittem volna, hogy bárkihez is vonzódhatok. 

Mit éreztél, amikor Bree levágta a hajadat? 
Reményt. Reméltem, hogy tetszik neki, amit lát és maradni akar, hogy megismerjen.   

Hogyan jellemeznéd Bree-t? Mit jelent számodra? Mit tanultál tőle? 
Ő a legegyüttérzőbb, legszerethetőbb személy, akit csak ismerek. Erős és bátor és teljes szívével szeret.
Forrás
Amíg a kórházban voltál, szerinted mi hozott vissza?
Bree. Ez teljesen biztos. A tudat, hogy Bree vár rám és érte érdemes harcolni.



 A Thor-on kívül láttál más szuperhős filmeket is, amikre felfigyeltél?
Mindet láttam! Elvittem a fiaimat – ez a sajátunk.

Gondoltál arra, hogy segíts másokon, ahogy rajtad is segítettek?
Sok jótékonysági szervezetet támogatok hallássérült gyerekek számára, de ezen kívül remélem, hogy olyan gyerekeket sikerül nevelnünk, akik nem haboznak majd segíteni olyannak, akivel mások nem foglalkoznak. És remélem, azzal, hogy meghallgatják a mi történetünket, attól szívesebben vetnek egy második pillantást valakire, aki mellett más csak elsétálna.

Másnak érzed magad a körülötted lévőktől vagy csak különlegesnek? :D
Nem tudom, már nem érzem magam egyiknek se. A város segített, hogy normálisnak érezzem magam. Amit mindig is akartam.

Van olyan, amit sajnálsz és visszacsinálnál?
Sajnálom, hogy Travis manipulálni tudott. A szívem mélyén tudtam, hogy nem bízhatok meg benne és magamra kellett volna hallgatnom. De egy jó lecke volt – hogy bízzak önmagamban.

Van még valami, amit megosztanál az olvasókkal?
Hálás vagyok, amiért a történetem ennyi embert érintett meg.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése