2018. 03. 16.

2017. legrosszabb olvasmánya - 16. kör


Akármilyen kategóriáról is beszélünk, mindig a legjobbakat keresik és díjazzák. A könyvmoly világban is könnyen lehet találni különböző felsorolásokat arról, hogy mik voltak az adott időszak kedvenc olvasmányai. Velük ellentétben, mi arra lennénk kíváncsiak, mi volt tavaly a legrosszabb könyv, amit olvastatok. Mintha egy könyves Arany Málna díjat szeretnénk "átadni".

Író: Josh Malerman
Cím: A végzet tébolyult kertje 
 
Kiadó: Fumax
Fülszöveg:

Philip ​Tonka hat hónap kóma után tér magához. Senki sem tudja, mi történhetett vele – ugyanis teste összes csontja összetört. Halottnak kellene lennie, mégis él. És napról napra egyre több derül ki arról, hogy mi is történt vele…
A Danes együttes – Detroit üdvöskéi – tagjai az 1950-es évek derekára kiégtek, és inspiráció hiányában képtelenek újabb slágert szállítani a közönségnek. Kétségbeejtő helyzetüknek az amerikai kormány egyik ügynöke vet véget, aki különös megbízással keresi fel őket. Egy afrikai sivatagba kellene elutazniuk, hogy felderítsék egy rejtélyes és állítólag rosszindulatú hang forrását. A frontember, Philip Tonka irányításával a Danes tagjai hátborzongató utazásra indulnak a perzselő sivatagon át – egy olyan utazásra, amely Tonkát egy borzalmas, sötét titok hálójába viszi.
Josh Malerman az elképesztő sikerű Madarak a dobozban szerzőjének meghökkentő új regénye a pszichológiai horror olyan mélységébe merészkedik, ahol semmit nem hihetsz el, amit hallasz.
 
Moly.hu: 72%
Goodreads.com: 3,31
Vélemények:  
 
"Önismétlő zavaros katyvasz lett végül az egészből, egyes részeket már csak nagyjából olvastam el, annyira körmönfontan sikerült megfogalmazni a… semmit. "
~@efem (moly.hu)

"Amit kaptam ettől a regénytől: üres karakterek, érdektelen történet, semmitmondó, hatásvadász elbeszélésmód. Kizárólag a Madarak a dobozban „emlékére” érdemel három vérszegény csillagocskát."
~@gesztenye63 (moly.hu)
 
Összegzés: Ismét egy remek példa arra, hogy az alkotó neve, nem jelent garanciát egy jó könyvhöz. A Madarak a dobozban, magasra tette a lécet, itt értékelések alapján a stílus most is nagyon jó volt, de a történet inkább katyvasz volt. Jó ötletek sorakoztak fel benne a zenei vonallal, a misztikus szállal, de végül még se lett ez egy jó könyv.

Író: Laurell K. Hamilton  
Cím: Vérvörös végzet   
Sorozat: Anita Blake, a vámpírvadász 25.   
Kiadó: Agave
Fülszöveg:

Írországról mindenki úgy tudja, hogy az egyetlen olyan hely, ahol nem élnek vámpírok. Az anyaföld élettel teli, ezért semmilyen halhatatlan nem szakadhat ki a halálból, ha egyszer a halandó test porrá lett. Sem vámpírok, sem zombik nem teremtődnek arrafelé. Legalábbis eddig mindenki így hitte. Most azonban egyre több vámpír garázdálkodik Dublin utcáin, éjszakáról éjszakára szaporodnak, szedik áldozataikat.
Az ír hatóságok minden ellenérzésük dacára kénytelenek megbékélni Anita Blake erőszakos módszereivel, és Edward mellett az ő szakértelmét hívják segítségül. Anita, Nathaniel és Damian triumvirátusa így új életre kap, ráadásul az is kiderül, hogy Damian régebben Írországban élt kegyetlen úrnője, Moroven fogságában. Ezért Anita őket is magával viszi a smaragd szigetre más testőrei és szeretői társaságában, hogy valami olyasmivel nézzenek szembe, amivel eddig soha nem volt dolguk.
A kötet tartalmazza a Megsebezve című novellát is.
 
Moly.hu: 69%
Goodreads.com: 3,77
Vélemények:  
 
"Kérek egy kitüntetést, mert végigolvastam! 
Közben kivettem a kedvenceim közül a sorozatot, az írót és a szereplőket is. 
Ekkorát még soha nem csalódtam egy íróban sem. "
~@Ananiila (moly.hu)

"Borzalmas csalódás nekem már ez a sorozat. 
Nem győzőm magam ismételni az utóbbi jó pár könyv értékelésében. 
Mi történt az írónővel??? 
Hova tűntek az izgalmas fejezetek, érdekes emberek, pörgős csatajelenetek, szexi részek???? 
Én ezt nem értem!"
~@Zeraphic (moly.hu)
 
Összegzés: Ennél a regénynél azt érzik legtöbben, hogy erejét vesztette a sorozat. 25. résznél tényleg nehéz fenntartani ugyanazt a színvonalat, de ha kitartunk eddig, akkor ha a fene fenét eszik is, igenis egy izgalmas regényt kell kipréselni magunkból. Az Írónőnek ez nem sikerült. Kevés az igazi esemény, túl sok a leírás, ide már nem ez kell.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése