2018. 02. 15.

Böszörményi Gyula: Nász és téboly (Ambrózy báró esetei 4.)

Író: Böszörményi Gyula
Cím: Nász és téboly
Sorozat:
Ambrózy báró esetei 4.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 494 oldal
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
1894 kora tavaszán a fiatal Ambrózy Richárd báró elveszítette bal karját, és vele lelkének azon részét is, mely gyöngéd érzelmekre tette képessé. Ama borzalmas éjszaka hét esztendővel később még mindig sötét árnyat vet az Osztrák-Magyar Monarchia legismertebb magánzó detektívjének életére, és ha ez még nem volna elég, a múlt kísértetei ismét felbukkannak.
1901-ben Ambrózy báró nősülni készül, ám az oltárhoz vezető utat hátborzongató gyilkosságok sora szegélyezi. Vajon képes lesz-e Mili kisasszony, a detektív hű társa és tanítványa egyszerre megküzdeni a régmúlt és a jelen szörnyetegeivel?
Nem kétséges, hogy igen, hisz rafinériája és makacssága végtelen – ám az már közel sem tudható ily biztosan, hogy közben ő maga mit veszít el.
A békebeli bűn- és szívügyek végső titkai, melyek a Leányrablás Budapesten, A Rudnay-gyilkosságok és az Ármány és kézfogó című regényekben nem fedték fel magukat, a sorozat eme záró kötetében végre kilépnek a fényre.



„– Úgy véli, Győző bátyám, hogy egy báróból sosem válhat igazi nyomozó?
– Dehogynem, fiam – nevetett keserűen Zsarnay Győző. – Majd ha szoknyás detektívekről ír az újság, akkor biztosan.”

Elérkeztünk ide is, befejeződik ez a fantasztikus sorozat. Keserédes a búcsú?
I: Nagyon megszerettem ezt a társaságot, mindegyikük más miatt került közel hozzám. Egyszerre volt nehéz, és közben mégis boldog pillanat, amikor befejeztem a könyvet. Sokáig csak néztem magam elé, és gondolkodtam az utolsó mondaton. Egy mondat, ami lezárt egy korszakot. Emelem a kalapom Gyula úr előtt, mert ismét egy felejthetetlen élményt kaptam tőle. Méltó utolsó rész, ami sok kérdésre adott választ, de jó pár újat is szült, de a végére
mindenre fény derült. Rengeteg rajongót tartott lázban, és mennyi elmélet született a cselekményt illetően. :) Mi is sokat beszéltünk róla Perpetua-val, és gyártottuk a magunk befejezését. Volt egy sejtésem, ami részben bejött, de nem volt kiszámítható. Köszönöm ezt a felejthetetlen élményt, és kívánok még sok kreatív évet, hogy még sok-sok történet szülessen Gyula úr tollából.
P: Mindig nehéz elszakadni egy igazán szeretett sorozattól és ez most sincs másképp. Bár azért becsülöm a lezárás lépését is, mert sokan a nagy sikerre való tekintettel elkezdik végeláthatatlanul húzni a történetet, ami sajnos sokszor nem sül el jól. Nem gondolom, hogy Böszörményi Gyula nem lenne képes még újabb eredeti ügyeket kreálni nekünk, sőt nagyon is nyitott lennék rá, de tényleg meg is tudom érteni ezt a döntést. Ez a rész pedig tökéletes lezárása volt a sorozatnak, nem hagyott (na jó, csak nagyon minimálisan) hiányérzetet bennem. 

„- Statisztikai tény, hogy a hisztéria leginkább azon nőkön üt ki, akik túl sok romantikus regényt olvasnak.” 

Igazán szövevényes, bonyolult ügyet kell felgöngyölítenie párosunknak, ez volt az eddigi legizgalmasabb?
I: Szín derül Richárd választottjának kilétére, sejthető volt, hogy nem egy egyszerű leánykérés lesz ez kérem. Egy igazi rejtélybe csöppenünk szereplőinkkel együtt. Nehéz helyzetbe kerülnek, döntéseik mások életébe is kerülhetnek. Szorítja őket az idő, és nem csak ezzel küzdenek. A múlt és a jelen újra összetalálkozik. Fény derül a Báró múltjára, és lehull a
lepel elvesztett karjának történetéről. A jelenben egy örült játszadozik velük, aki nem riad vissza semmitől sem, hogy a végső célját elérhesse. Ezen az úton kísérjük végig Milit, és
Ambrózy bárót. Egy újabb izgalmas rész, ami számomra hozta az elvárt szintet. Volt itt minden, és még annál is több. Egy szó mint száz, imádtam, és így  tökéletes számomra ahogy van.
P: Az Ármány és kézfogó első felével is nehezebben birkóztam meg, és bevallom itt is nehezen haladtam. Később viszont megint annyira felpörögtek a történések, hogy már nem is emlékeztem, hogy mi volt a gondom az elején. Ez az ügy tetszett a legjobban a sorozatban, valószínűleg azért mert ez Richárdhoz volt köthető. Bár most viszonylag hamar kigondoltam ki lehet a tettes, de nem az elszórt nyomokból, hanem végig gondoltam, hogy ez lenne a legigazibb végkimenetel. Mindig izgalmas tud lenni, ha a múlt sötét titkai felszínre kerülnek és a jelent fenyegetik. Viszont nem okozott csalódást az alkotó most se, a lezárás mondható gonosznak is, és igazából nem is a módja nem tetszik, igazán eredeti és illik a szereplőinkhez, de a nagy lezárás után még egy rövid párbeszédnek örültem volna, ahol kibeszélik egymással szereplőink az elmúlt napok eseményeit.   

„Mer' teccik tudni, Emmácska, feltörtünk ám, mint huszár ülepe a hadgyakorlaton.” 

Végre valahára megismertük Richárd eddig elhallgatott múltját, így képzeltük el korábban a fiatalabb bárót?
I: Kiderült a mi morc Bárónkról, hogy nem volt ő mindig ilyen. Nagyon jó volt megismerni a fiatalabb Richárdot, aki egy szomorú történés miatt a pohár fenekére nézett. Ezek a
Richárd (Forrás)
"mulatozások" vezették a későbbiek során fel őt a nagy városba, ahol nem várt események vették kezdetét. Ismert tehetsége már akkor megmutatkozott, és ennek köszönheti, hogy a tévútról végül jó útra tért. Persze a szerelem sem kerülte el, és megismerjük a híres Rózsa lány történetét is ez által. Furcsa volt őt így látni, képes mindent feladni egy szeretett nő kezéért. Az más kérdés, hogy ebbe az ő keze veszett oda. Nagyon jó volt megismerni kettőjük történetét, végre már nem csak tapogatóztam a sötétben, világosan láttam miért is vált ilyenné a mi Bárónk. A jelenben Richárd egy nehéz üggyel küzd, ami még az ő képességeit is kezdi "meghaladni." Az áldozatok egyre csak gyűlnek, rajta és Milin múlik minden. Volt pár érzelmes jelent is a könyvben, ne a csöpögős fajtára számítsatok, ez annál sokkal jobb volt, és igazán illet a Báró stílusához. Boldog voltam, hogy az a páncél a szívéről lehullni látszik.
P: Nagyon örültem, hogy végre valahára ezt a rendkívül zárkózott, magába forduló bárót is jobban megismerhetjük, de ezzel kicsit lelassult az esemény. Viszont valószínűleg a mostani viselkedéséből sose gondoltam volna, hogy a múltban ennyire más volt. Intelligenciája már fiatalabb korában is megmutatkozott, de ha úgy ismertük volna meg először, valószínűleg nem tudtam volna ennyire a szívembe zárni. Viszont így tanúi lehettünk a jellemfejlődésének.  

„A szerelem aligha úgy terjed, mint a tavaszi nátha (…)” 

Mili most is teret kapott, hogy saját képességeit is fejlessze, látható rajta a korábban szerzett tapasztalat?
Mili (Forrás)
I: Mili itt is bebizonyítja méltán híres nyomozó vált belőle. A történet eljut arra a részre, amikor egyedül kell szembenéznie a titokzatos örülttel, és a saját kezébe kell vennie a nyomozást. Nem hiába vált nagy kedvencemmé Mili karaktere. A fiatal lány ebben a részben nő fel csak igazán. Nagy utat tett meg az első rész óta, és ebben a részben vártak rá a legnagyobb próbatételek. Párosuk ismét verhetetlen, annyira szerettem a szóváltásaikat, a csipkelődésüket, és a közös pillanataik derűt hoztak olvasás közben.
P: Itt látszik, hogy Richárd tényleg elismeri, hogy Mili is tehetséges nyomozó tud lenni. Sokszor támaszkodik az ő segítségére (nem mintha lenne más választása :D ). Mivel párosunk nem minden idejét tölti együtt, a fiatalabb Hangay lány egyedül is nyomozhat és ezt szeretem nézni. Az eddigi történetek közül most kerül a legnehezebb helyzetbe, sok áldozatot kell hoznia az ügy megoldásáért, pedig már sok dolgot láttunk tőle, gondoljunk csak vissza például arra, hogy még elmegyógyintézetbe is vonult már.  

„Újra leült közénk a csend, ám én ezt cseppet sem bántam, mert az utóbbi időben rá kellett jönnöm, hogy Richárddal együtt hallgatni, némán létezni is jó.” 

Ha mégis érkezne bármilyen további történet kedvenc nyomozó párosunk „világából”, mit tudnánk elképzelni?
I: Én nagyon örülnék neki, ha lenne bármilyen kis esély egy újabb Ambrózy történet
megjelenésére. Mondjuk egy pár évvel később játszódót, amiben megláthatjuk, hogy élnek kedvenceink. Kinek mit hozott az élet, és hol tartanak most. El tudnám képzelni, ha valamelyik mellékszereplő is kapna egy saját történetet, mondjuk Márika, vagy Emma. Biztos Gyula úr fog még nekünk meglepetést okozni, én bízom benne. 
P: Biztos vagyok benne, hogy akadna még érdekes bűntény, amit ki lehetne nyomozni. Akár rövid novellák formájában is. Valamint sok szerethető mellékszereplő is van, akik sorsáról még szívesen olvasnék. Most például Emma viszonylag keveset szerepelt, ezt nagyon sajnáltam, de helyette Márika brillírozott, feldobta a könyvet. 

„Ambrózy báró, ez a szívtelen, édes gazember, most sem tagadta meg önmagát. Levele felzaklatott, dühített, mosolyt csalt az arcomra, majd a következő mondatával rögvest le is törölte azt onnan.”

Kedvenc jelenetem:
I: A hitvesi csók.
P: Ahogy Márika próbál beletanulni új szerepébe. 

Kedvenc szereplőm: 
I: Mili, Márika, Ambrózy báró
P: Mili, Márika
Kinek ajánlom: 
I: Mindenképpen csak azoknak akik olvasták az előző részeit is. Egy remek befejezés, amit vétek lenne kihagyni.Hasonló könyv: 
P: Most csak a sorozat korábbi kötetei jutottak eszembe, de címkék alapján az Aranykalitka hasonlíthatna hozzá. 
Értékelésem: 
I: Végre megtudtuk a nagy rejtélyt, bár fájó szívvel búcsúzom, tőlem csak is 5 levelet kaphat.
P: Hiába írtam pár negatívumot, azért akár ez a rész, akár a sorozat, nem kaphat kevesebbet 5 rózsánál.


Érdekesség: Szeretünk interjúkat hozni, így most is lecsaptunk az alkalomra, hogy Böszörményi Gyulát faggassuk kicsit a sorozat kapcsán. :) 

Könyvjelző Blog: A rajongók nagy örömére a fő regények mellett két rövidebb lélegzetvételű novellában is olvashattunk Richárd és Mili párosáról. Íróként mi nehezebb, teljes regényt vagy novellát írni? 
Böszörményi Gyula: Valójában a Beretva és tőr nagynovella, míg a Bitó és borostyán normál méretű regény, már ha a terjedelmüket nézzük [egy novella sosem több kb. 10-15 oldalnál]. Ezek a formák [egyperces, novella, kisnovella, novella, nagynovella, kisregény, regény, nagyregény] nagyon eltérőek, így a megírásuk is eltérő írói módszert igényel. Bizonyos szempontból minél rövidebb egy írás, annál nehezebb létrehozni, mivel a szűkös terjedelem tömörített ábrázolást igényel. Ettől függetlenül a Beretva… megírása volt a legkönnyebb, mert annak története már kész volt a fejemben, míg a Bító… született meg a legnehezebben, mert a környezet [vonat] rettentő mód behatárolta a szereplők mozgásterét, lehetőségeit. 

K. B.: Van valaki, akiről Richárd lett mintázva? Ki tudná megszemélyesíteni őt esetlegesen a filmvásznon? 
B. Gy.:Élt akkoriban egy Zichy gróf, aki vadászbaleset során veszítette el a jobb karját, mégis rendkívül teljes és értékes életet élt [nem úgy, mint akkoriban a legtöbb léha arisztokrata]. Egyrészt ő volt a minta, másrészt viszont a karakter magát alakította. A filmvásznon ki alakíthatná? Hm, nem tudom, erre inkább nem tippelnék. Az biztos, hogy nem egy macsó szépfiú – a báró kemény, tartózkodó figura, tuti nem egy szőke herceg. 

K. B.: Mili gyakran meglepetést okozott az olvasás során, hiszen igazán kiszámíthatatlan és merész döntéseket tudott hozni. Nehéz férfiként a női észjárást rekonstruálni? Valamint nála is érdekelne minket, hogy ki tudná jól eljátszani őt? 
B. Gy.:Számomra nem volt nehéz a feladat, bár nem tudhattam biztosan, hogy sikerül-e. Az olvasói visszajelzésekből úgy tűnik, hogy sikerült, sőt, még csodálkoztam is, milyen sokan írják a különböző fórumokon, hogy pasi létemre „mennyire tökéletes” tizenéves lányt írtam. Azt hiszem, ez azért jöhetett össze, mert mindig érdeklődéssel figyeltem a lányokat. :-)
Hogy ki játszhatná? Az ő szerepére sokkal könnyebb volna találni valakit, mint a báróéra, mert hihetetlenül sok csodás fiatal színésznőnk van, de nevet itt se mondanék. 

Forrás
K. B.: Számos szerethető mellékszereplő tarkítja a történeteket? Van személyes kedvenc közöttük? 
B. Gy.:Márika nagyon szerencsés találkozás lett, én őt kedvelem leginkább. Eredetileg csak egy kicsi, szürke, csúnyácska penészvirágot akartam ábrázolni, aki majd nagyon gyorsan eltűnik a történetből [az sem volt kizárt, hogy Hül Jenő megöli], ám a kiscsaj nem hagyta magát, írás közben folyton olyan mondatokat ejtett ki a száján, hogy muszáj volt nevetni rajta, és egy idő után rájöttem: ezt a leányzót én többé el nem engedem. Ő a kedvencem. 

K. B.: Hallottuk már a hírt, hogy készülőben van egy Lúzer rádió film. Van újabb információ a munkálatok jelenlegi állapotáról? 
B. Gy.:Jelenleg a forgatókönyvet írom, szóval még semmi nem biztos. Már leadtam az első draftot [így hívják filmeseknél a könyv első változatát], és holnap találkozom a Filmalap fejlesztőjével, aki elmondja a véleményét a könyvről és közli, hogy szerinte mit kéne átírni benne [legrosszabb esetben azt mondja majd, hogy az egészet újra kell írni]. Szóval még nagyon az elején tartunk, és tudni kell a filmgyártásról, hogy ez a legbizonytalanabb művészeti tevékenység: 10 forgatókönyvből jó, ha egy megvalósul végül, és még lehet, hogy optimista számot mondtam. Viszont már találtunk rendezőt a filmhez, nem is akárkit [óriási meglepetés lesz], akinek én nagyon örülök, mert ő a garancia, hogy ha a Lúzer filmre kerül, az nagyon jó mozi lesz [a neve még titok].
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése