2016. 10. 04.

Brittainy C. Cherry: Lebegés

Író: Brittainy C. Cherry
Cím: Lebegés
Sorozat: Az vagy nekem 1.
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 392 oldal
Fülszöveg:
Óva intettek Tristan Cole-tól. Azt mondták, kegyetlen, jéghideg, durva. Elítélték a múltja miatt. Ha csak ránéztek, egy szörnyeteget láttak, akinek bűnhődnie kell. Én tehetetlennek és dühösnek láttam, mert bennem is hasonló erők dolgoztak. Üresek voltunk. A múlt sebei a földre húztak minket, pedig mi lebegni szerettünk volna. Ő mennydörgés volt, én villámfény – soha nem volt még ilyen tökéletes vihar. Tristan csókja haragos volt, és szomorú. Bocsánatkérő és gyötrelmes. Nyers és valódi. Mint az enyém.
Lizzie és Tristan torokszorító szerelmi története éppúgy szól veszteségről és újrakezdésről, mint a bennünk rejlő démonok legyőzéséről. Brittainy C. Cherry Az vagy nekem sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!


„A szeretteink nélküli létben az volt a legnehezebb, hogy néha elveszítettük a lábunk alól a talajt, és sohasem tudhattuk, hogy mikor ér véget ez a súlytalanságban is fájdalmas lebegés.”

Bár már műfaj alapján egyértelműen nekünk való, de mégis mi segít kiválasztani, hogy mit vegyünk meg és mit ne? Ez a könyv miért került a bevásárlókosárba?
P: New adult könyveknél ritkán válogatok, mert nagyon megszerettem a műfajt. Annyit, azért általában megteszek, hogy felnézek goodreads-re és „ellenőrzőm” a csillagozást. Ha 4

fölött van, akkor nem is gondolkozok tovább, 4 alatt azért szétnézek értékelés téren is. :) Most Veronika értékelése és rajongása hívta fel a figyelmemet, erre a remek könyvre. Már megfigyeltem, hogy érdemes adni a véleményére, mert tényleg igazi gyöngyszemekre bukkantam általa. Idén ráadásul elég válogatósnak érzem magam, mert nagyon kevés igazi kedvencet avattam, de ez végre újra olyan könyv, ami igazán maradandó élményt nyújtott. *-*
I: Veronika ajánlása és a könyv iránti szeretete volt a legnagyobb hatással rám. Nagyon jó ajánlásokat szoktunk tőle kapni, így nem is volt kérdéses, hogy a Lebegést is be kell szerezni :) Annyira boldog vagyok, hogy megismerhetem az Írónőt és ezt a fantasztikus történetet *-*


„– Mutasd meg nekem az árnyakat, amelyek nem hagynak aludni. Csókold ki magadból a sötétséget!”

Miben más ez a new adult történet, mint az eddigi olvasmányaink?
P: Eddig minden körítésben tetszettek az olyan történetek, ahol megjelent a gyász és az ahhoz kapcsolódó elfogadás, továbblépés. Így már az elején tudtam, hogy szeretni fogom ezt a könyvet. Az első fejezeteknél egy pillanatra megijedtem, hogy nem lesz-e sok vagy nem
Lizzie
válik-e klisé halmazzá, hogy mindkét főhős ennyire hasonló múltbeli sebeket hordoz, de nagyon hamar rájöttem, hogy még tökéletesebb így a dolog. Tristan és Lizzie is olyan tragédiát éltek át, amiből tényleg eszméletlenül nehéz felépülni. Talán ebben lenne kicsit más ez a könyv, hogy most mindkét főhős ugyanazzal a „problémával” küzd. Tudom, hogy szörnyen elcsépelt, de igenis kellenek ilyen történetek, amik bebizonyítják, hogy a szeretet és a szerelem tényleg képes csodát tenni és segít mindent feldolgozni, mindenen túllendülni, még ha ehhez sokszor több idő is kell. Ha a padlón lettem volna, azt hiszem ez a könyv segített volna kicsit összeszedni magamat, de a nélkül is borzasztóan jól esett a lelkemnek elolvasni.
I: Szeretem azokat a történeteket, amelyekben valami tragédiát kell feldolgoznia szereplőinknek. Már maga a fülszöveg elénk festi milyen sok érzelemmel fogunk találkozni, amiket nagyon jól adott át nekünk az Írónő. A gyász igen nehéz dolog, és főleg ilyen közeli, és hirtelen tragédiával történő eset kapcsán. Betekintést kaptunk abba, milyen is ez és kinek hogy sikerül feldolgoznia a történteket. Tristan-nak még rosszabb, neki nem maradt senkije se, ő általa ismerjük meg az egyedül maradt fél érzéseit. Lizzie-nek nem szabad feladnia, mert kislánya Emma csak ő rá számíthat, és ő érte ki kell tartania. Mind a kettőjük története nagyon fájdalmas, de a jövő tartogat még számukra jót is, ezt az utat együtt járják be. Bebizonyítják a szerelem még a legösszetörtebb szívet is megtudja gyógyítani :) Egy szó Imádtam, minden fájdalmával, szépségével, szenvedélyével együtt!! *-*


„Ő volt a mennydörgés, én a villám, és már csak pillanatok választottak el bennünket attól, hogy kitörjön a tökéletes vihar.”

Tristan és Lizzie miatt is fáj az ember szíve. Hogy tetszett kapcsolatuk alakulása?
P: Hatalmas utat jártak be a könyv végéig. Nagyon nehéz ilyenkor elfogadni a segítséget, de
Tristan
mégis sokszor olyan helyről érkezik, amire nem számítunk. Tristan már régóta egyedül, bezárkózva éli mindennapjait, senkit se enged közel magához és Lizzie-t se akarta. Mégis egymás mellé sodorta őket a sors és nem tudták figyelmen kívül hagyni a másikat. A hasonló fájdalom miatt kezdték lassan elhinni, hogy tudnak egymásnak segíteni. És pont a gyász adott egy plusz szakaszt a kapcsolatukban, amivel még nem találkoztam, vagy nem nagyon emlékszem rá, ezzel még érdekesebb lett a könyv.
I: Imádtam a kapcsolatuk alakulását. Már az elején érezhető köztük a szikra, de érthető okok miatt ennek felismerésére kicsit várni kell. De ahogy a "bunkóságból" elkezd alakulni egy mindent elsöprő gyönyörű, gyógyító, de először kicsit fájdalmas szerelem, egyszerűen beszippantott. Nem tudom mért, de rajongók az ilyen szerelemért, kapcsolatért mint az övék. Amikor meg kell küzdeni a boldogságért. Lehet ez most hülyén hangzik, de az ilyen kapcsolatok azok, könyves olvasásaim során, amik igazán megérintenek, és hatással vannak rám. Brittainy gyönyörűen alkotta meg ennek a két embernek a szerelmét :)


„Minden pillanatban. Minden percben. Minden órában. Mindennap.”

Bár nincs a végtelenségig húzva a nagy csavar lelepleződése, de mit tudnánk mondani róla?
P: A nagy titkok minden könyvben szükségesek. Ha picit agyaltam volna, lehet eszembe jutott volna ez a verzió, de annyira azzal voltam elfoglalva, hogy mikor engedik közel magukhoz a másikat főszereplőink, hogy nem is gondoltam arra, hogy mi derülhet még ki a

végén. Így határozottan azt mondhatom, hogy leesett az állam, amikor megtudtuk „A” dolgokat. Még örültem is, hogy nem az utolsó lapon derült ki, így szép volt az egész történet levezetése is.
I: Meg kell mondanom az őszintét, én már az elején gondoltam egy ilyen csavarra, ami meg fog változtatni mindent. Nagyon kíváncsi voltam, vajon bejön-e ezzel kapcsolatban a sejtésem. Ahogy haladtam a történettel egyre biztosabb lettem benne. Meg kell mondanom, még így se ért csalódás, mert nagyon jól tálalta az Írónő az egészet. Sőt a plusz bonyodalommal igazán tökéletessé tette az egész történetet.


Általában nagyon fontosak a mellékszereplők is. Volt olyan, aki kifejezetten kedvenccé vált vagy nagyon meg tudott lepni minket?
P: A mellékszereplők igazán szerethetőek, de persze a kicsi Emma-t zártam leginkább a szívembe. Az ilyen pici lányok bearanyozzák mindenki életét. Kicsit beleláthattunk abba is, hogy egy ötéves lány, hogyan látja a halált, mit fog fel belőle. Kedves, ártatlan, nyitott szívű, egyszerűen imádtam. És igen volt egy szereplő, aki nagyon meglepett. A biztonság kedvéért

azt se mondom el, hogy ki volt az, meghagyom ezt is nektek. Viszont a lényeg, hogy tökéletes elterelte az Írónő a figyelmemet róla. Kedves, segítőkész ember és hirtelen jön a bumm,
kiderül, hogy sokkal romlottabb, mint hittük volna. Nagyon tetszett ez az elem!
I: A mellékszereplők is nagyon szerethetőek voltak. Kezdeném Faye-l, aki Elizabeth legjobb barátnője. Egy igazi vagány csaj, aki nem fél kimondani semmit se, ami a szívén az a száján :) Sőt nagyon szeret beceneveket adni egyes testrészeknek is ;) Igazából a lelke mélyén ő is egy megértő és kedves pasira vágyik, aki nem csak a szex miatt van vele. Sokat nevettem rajta, egy nagyon jó színfolt ő a történetben. Itt a kis Emma is, aki a gyermeki ártatlansággal deríti fel az olvasót :) Annyira aranyos, és kedves kislány, édesanyja nagy támasza. Csak ő maradt neki és miatta kell élnie tovább. Tristan és Emma kapcsolata is nagyon aranyos, hiába a keménynek látszó szívek is felolvadnak tőle :) De nem csak jó, és kedves szereplők akadnak a történetben. Egy féltékeny férfi sok rosszra képes, de itt olyanokrai s fény derül, amikre nem is gondoltam volna. Nagy piros pont az Írónőnek!! Meg tudott vezetni ezzel a szállal :)

Kedvenc jelenetem:

P: Amikor Tristan fehér tollakat "kap".
I: Amikor kezdik felismerni a szerelem új varázsát.
Kedvenc szereplőm: 
P: Emma, de Tristan és Lizzie is a szívemhez nőtt.
I: Tristan, Lizzie, Emma
Kinek ajánlom: 
P: Aki szereti a new adult műfaj, annak ez az érzelmes, szerelmes történet, igazi gyöngyszem.
I: Minden romantika kedvelőnek, egy nagyon szívhez szóló történet, mindenki szeretni fogja aki a műfaj híve.
Értékelésem:
P: 5 fehér toll, de többet is adnék, ha lehetne. *-*
I: Nem is adhatnék rá többet mint 5 levélnél *-* <3


Érdekesség: Mi is nagyon kíváncsiak voltunk, hogy a sorozat hogyan folytatódik, ezért a következő két rész fülszövegét lefordítottuk. Sok-sok szépséges idézet is van a könyvben, ezekből még szemezgettünk itt is (fent már nem fért el :D ). És nem maradhat el az interjú részlet se. :)

„Mutasd meg nekem azt a részedet, amit eltemetve hordasz magadban. Mutasd meg, hol fáj a legjobban. Látni akarom a lelkedet.”

„Ott, ahol Tanner a pokol tüzét látta felvillanni, nekem a mennyország fénye ragyogott.”

„– Elizabeth?
– Igen?
– Veled könnyebb.
– Mi könnyebb velem?
(…)
– Életben maradni.”

„Az ő lelke sebzett volt, az enyém kiégett.
De amikor együtt voltunk, nem fájtak annyira a sebek. Amikor együtt voltunk, elviselhetőbbé váltak a múlt gyötrelmei. Amikor együtt voltunk, egy percig sem éreztem magam magányosnak.”

„Nem értettem, miként lehetséges, hogy két összetört ember ilyen mértani pontossággal találjon rá a másik szívének szétzúzott szilánkjaira.”

„Megéri a szívfájdalom azt a pár percnyi boldogságot, amiben részesülünk. És az összetört szív darabkái összeilleszthetők. Marad ugyan néhány heg meg vágás, és égő fájdalomként vissza-visszatérnek a múlt emlékei, de mi ez a fájdalom valójában? Emlékeztető arra, hogy
még élünk. Olyan, mint az újjászületés.”
 
 


Író: Brittainy C. Cherry
Cím: Tűzeső
Fülszöveg:
Volt egyszer egy srác és én szerettem.
Logan Francis Silverstone a tökéletes ellentétem. Táncoltam, miközben ő szilárdan állt. Csendes volt és nekem mindig járt a szám. Küzdött, hogy legyen miért mosolyognia, míg én abba se tudtam hagyni.
Egy este megláttam a sötétséget, ami valójában lakik benne, de nem tudtam másfelé nézni.
Mindketten megtörtek voltunk, mégis valahogy egészek. Nem volt helyes együtt lennünk, mégis annak tűnt. Mi voltunk a csillagok, amik az éjszakai égbolton ragyognak, kerestük a kívánságot, imádkoztunk egy jobb jövőért.
Míg egy nap elvesztettem. Eldobtam mindent egy elhamarkodott döntés miatt - egy döntés miatt, ami örökre megváltoztatott minket.
Volt egyszer egy srác, és én szerettem.
És néhány lélegzetvételig, néhány suttogás erejéig, néhány pillanatig, azt hittem ő is szeretem engem.

Író: Brittainy C. Cherry
Cím: The Silent Waters
Fülszöveg:
Pillanatok. 
Életünk pillanatok gyűjteménye. Néhány  teljesen fájdalmas és a tegnap sérüléseivel van tele. Néhány gyönyörűen reményteli és a holnap ígéretét hordozzák.
Sok pillanat volt az életemben, amik megváltoztattak, kihívás elé állítottak. Vannak, amik megrémítettek és elnyeltek. Bár, a legnagyobbak - a leginkább szívszaggatóak és leginkább lélegzetelállítóak - bennem vannak.
Nyolcévesen elvesztettem a hangomat. Egy részemet ellopták, és az egyetlen személy, aki tényleg hallja csendességemet, Brooks Griffin. Ő volt a fény sötét napjaimban, a holnap ígérete, míg egy tragédia rá nem talált. Egy tragédia, ami lehúzta az emlékek tengerébe. 
Ez egy fiú és egy lány története, akik szerették egymást, de önmagukat nem. Élet és halál története. Szerelem és megszegett ígéreteké.
Pillanatok.

Írsz bármilyen más néven is?
Nem! Brittainy Cherry a születési nevem és ilyen néven írok romantikus könyveket!


Mi inspirálta az első könyvedet?

Nos, Andrea és Cooper történetét nagyon régen írtam, mint forgatókönyvet. Mégis úgy éreztem, hogy nem kapták meg a teljes mélységüket. Ezért az anyukám azt mondta. „Miért nem próbálod megírni regényként? Nézd meg, hogy menne.” És így tettem. És most itt vagyok. :)


Van bármi üzenet az írásaidban, amit szeretnéd, hogy megkapjanak az olvasók?
Igen, határozottan. Az isteni útmutatás ötletét próbálom átadni nekik. Az gondolatát, hogy van valami nagyobb a szereplőkön kívül. A karaktereim nem elégedettek azzal, ahol éppen tartanak, de pontosan ott vannak, ahol lenniük kell. Szeretném, hogy az írásaim reményt adjanak azoknak, kaik épp kilátástalanul küzdenek. Egy jobb kezdet felé haladnak, egy új fejezet az életükben vagy néha egy teljesen új történet. A változás nem egyszerű, de néha ez az egyetlen megoldás, amit történhet.

Ha választanod kell, kit neveznél meg mentorodként?
Colleen Hoover-től eláll a lélegzetem. Mindig erről beszélek, de a sorai széttépnek, a cselekményétől könnyezik a szívem és briliáns. Ha csak félig lehetnék az az író, aki ő, boldog lennék.

Hivatásként vagy hobbiként tekintesz az írásra?
Hivatásként. Ha megélhetésként csinálhatnám, nagyon hálás lennék és minden reggel hálát rebegnék és megköszönném, hogy újabb nap kelt fel. Hatalmas ajándék lenne!


Ha újra kezdhetnéd, változtatnál bármit legutóbbi könyvedben?
Még mindig változtatok dolgokat… vicces, de még mindig azt hiszem, hogy Andrea és Copper a Space In Between könyvben, még mindig nem kapta meg a teljes történetét. És ennek örülök.

Forrás

2 megjegyzés: