2016. 04. 04.

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok

Író: Böszörményi Gyula
Cím: A Rudnay-gyilkosságok
Sorozat: Ambrózy báró esetei 2.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve:
 2015.
Terjedelem:
  560 oldal
Fülszöveg:

1900 ősze. Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki. Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: kereken hét olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Az eltűnt Hangay Emma kisasszony megtalálására tett kudarcos kísérlet után Ambrózy báró elvállalja eme különös eseteket, melyek teljességgel érthetetlenek. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút – és a pesti kocsmárosnak ugyan mi oka lehetett vidékre ruccanni, hogy aztán a puszta közepén meggyilkoljon egy idős cselédasszonyt? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog.

„A tűz eszement, fékezhetetlen, vad szerető.

Nálam a tavalyi, illetve igazából már az idei év nagy felfedezettje volt Böszörményi Gyula új sorozata, így nem is kérdés, hogy epedve vártam a folytatást. Szerintem sokaknak ismerős érzés, hogy egy gyönyörű könyvet még szívesebben tart a kezében, ez akár független lehet a
tartalomtól is. A Leányrablás borítójával egyértelműen így voltam. Nem is érdekelt a fülszöveg, már első ránézésre beleszerettem az egész kötetbe és ahogy láttam az egyre több értékelést róla, még biztosabb voltam benne, hogy én is akarom ezt a gyöngyszemet. Elolvasás után éreztem, hogy többet akarok ebből, bár ha önálló kötet lett volna, akkor is hatalmas hatást gyakorolt volna rám, de egy ilyen jó párosról szívesen olvasok még. És hozzáteszem, hiába mondható inkább kriminek a műfaj én mindig szurkolok egy kis romantikáért is. :D

„– Keresse a vörös rózsák nyomát, és akkor talán… Vagyis. Akkor biztosan rátalál Ambrózy báró titkára.

Mili (Forrás)
A Rudnay-gyilkosságok vaskosabb lett elődjénél, de ez is ugyanolyan remek volt, mint az első, sőt még kicsit több izgalmat is kaptunk.  Leírhatom itt is azokat, mint a Leányrablásnál. A kidolgozottság lenyűgöz, a cselekmény lebilincselő és a főszereplők imádni valóak. Tényleg tudnék róla most is áradozni, de talán fölösleges ezt ragozni, mert aki olvasta az első részt, ezekkel mind tisztában van. (aki esetleg nem, annak azt tanácsolom, hogy sürgősen pótolja eme hiányosságát :D ) Talán annyiba tudnék most belekötni, hogy picivel rövidebb is lehetett volna a könyv. Egyáltalán nem unatkoztam, de valahogy úgy érzem, hogy picit tömörebb is lehetett volna. Ennek ellenére lebilincselt a könyv, most is magával ragadott a nyomozás.

„– Befejezné az ostoba kotkodácsolást, Mili?! – dörrent rám Ambrózy báró. – Ez nem méltó magához! Inkább használja a szemét és a józan eszét, hisz már mindkettőről bebizonyította, hogy éles, mint a beretva.

Richárd (Forrás)
A cselekmény most is két szálon futott. Mili morc bárója társaságában egy igen érdekes, szerteágazó és nagy volumenű gyilkosságsorozat ügyét igyekszik felderíteni. Elmaradhatatlan volt a sok szópárbaj közöttük, nehezen fogadják el egymás természetét. Mellette voltak most már olyan pillanataik, amik miatt már kezdek reménykedni, hogy nekem való „események” is történhetnek a lezárásban. ;) Most is élveztem a nyomozást, szép lassan, apró morzsákat követve jutottunk el a megoldáshoz és tetszett, hogy igazi csapatmunka kellett a végeredményhez. Richárd nehezen fogadja el, hogy egy ilyen fiatal lány is érhet valamit, bár már az első könyvben is bizonyította rátermettségét, mégse akar neki teret engedni. Mili viszont van olyan makacs, hogy ezt nem hagyja annyiban. Ha kell a saját szakállára is, de nyomozni kezd az ügyben, hiszen a báró már beavatta pár részletbe és megindultak a fogaskerekek nála is. Mindketten rendkívül intelligensek, és ha nem is látják be, remekül kiegészítik egymást, eltérő látásmódjuk segíti a nyomozás sikerességét.

„– Báró úr, maga mintapéldánya a zseniális tökfejeknek, de ne aggódjék, mert ezt csupán az önnel egy fedél alatt élők tudják, mi viszont nem fecsegünk.

Kicsit viszont jobban élveztem a másik szálat. Egy-egy fejezet végén, szurkoltam, hogy ugye az folytatódik, a legvégén még előre is lapoztam, hogy egyben olvassam ennek a lezárását. Itt
a rossz hírű Tabán életébe nyertük bepillantást. Egy öreg özvegy és fia enyhén szólva elítélendő elfoglaltságokkal keresi a kenyerét. Négy lány él velük egy háztartásban és velük igyekeznek különféle módokon bevételre szert tenni. Tisztában vagyok azzal, hogy mindig is a pénz volt az úr és a törvény emberei is lefizethetőek, de mégis megdöbbentem, hogy milyen körülmények uralkodtak azon a környéken. Kétségtelenül érdekes szituációba kerültek az itteni szereplők, és nagyon vártam, hogy milyen megoldás kínálkozik vagy egyáltalán kínálkozik-e számukra, hogy kitörjenek a kialakult helyzetből. A vége hatalmas kérdéseket hagyott bennem, hiszen nem tudom, hogy akkor merre is tovább. Nagyon szerettem ezt a részt is és el se tudom képzelni, hogy mivel tud még előrukkolni az Író, de biztos, hogy hatalmas meglepetéseket kapunk ott is. :)

– Legyék mindég derűlátó, mert az a ráncokat is simítja!
 
Agáta mama (Forrás)
Végül az újonnan felbukkanó szereplőket szeretném megemlíteni. Agáta mama szívéhez érezhetően egyre közelebb kerül a fiatal erdélyi lány, ezért igyekszik társasági eseményekre is magával vinni. Egy ilyen alkalommal Mili is új barátnőt szerez, egy szókimondó, szabad szájú költőnő személyében. Remekül egymásra találtak és örülök, hogy sikerült új ismeretségeket kötnie, de egyértelműen a másik szálon akadtak olyan szereplők, akikre jobban kellett figyelni. Az özvegynél lakó és tulajdonképpen szolgáló lányok nagyon eltérő személyiségűek, de ha már a sors összehozta őket, megtanulták, hogy igazi bajban csak egymásra számíthatnak. Őket nem tudnám elválasztani egymástól, mert egy csapatként szerettem meg őket. Egyikük később „csatlakozott” hozzájuk és nagyon tetszett az a folyamat, ahogy szép lassan beilleszkedett és kivívta magának a tiszteletet.
„Valami megváltozott, méghozzá mélyen bennem, és ez halálra rémített.

Kedvenc jelenetem: Nehéz most egyet kiemelni, mert ez az egész esemény sor kedvenc lett, de talán Mili és Richárd szópárbajait szerettem legjobban.
Kedvenc szereplőm: Mili
Kinek ajánlom: A csavaros fordulatos krimi kedvelőknek és akik szívesen pillantanak bele a századforduló Budapestjének "életébe".
Értékelésem: Mivel csak jót tudtam róla mondani, gondolom nem meglepő, hogy 5 csepp mérget adok. :)


Érdekesség: Az Író már gőzerővel dolgozik a harmadik köteten, egész pontosan január 13. óta. Folyamatosan tájékoztat minket az újabb hírekről, ezeket foglaltuk nektek össze.
Január 13-án született meg a Harmadik kötet almappája és egy Jegyzetek fájl is. Január 19-én már a kézzel írt jegyzetek is elektronikus formába kerültek, ám ekkor még nagyon
vázlatosak. Most kell megvizsgálni, hogy logikus-e a sztori, követhető-e a cselekmény. És ennek kapcsán került napvilágra az a remek hír, miszerint a Leányrablás Budapesten, akár filmvászonra is kerülhet, egy producer érdeklődött iránta. Február 7-én pár „nehézségről” kaptunk hírt. Már korábban is kifejtettem, hogy mekkora munka lehet egy ilyen részletes könyvet megalkotni, ez most is látszik. A harmadik kötet 1900-ben és 1909-ben játszódik, de hogy az olvasók teljes képet kapjanak, vissza kell kanyarodni 1894-be is. Ehhez rengeteg korabeli újságcikket kell elolvasni, ami tagadhatatlanul hatalmas munka. De mostanra összeállt a kép az Író fejében: ki és miért rabolta el Emmát, sőt még azt is meg fogjuk tudni, hogyan veszítette el Richárd a karját. A következő híreket február 22-én kaptuk. Ekkorra született meg a harmadik kötet fejezetkiosztása, ez az Írónak segítség, hogy ne maradjon ki korábbi gondolat. Ezek egész részletesen tartalmaznak várható jelenetek is, tehát elég alapos, hiszen ez adja meg a történet ritmusát. Jelenleg 30 fejezet a cél, de persze ez később picit módosulhat. Megtudtuk még azt, is, hogy találkozunk majd korábban megkedvelt szereplőkkel: Erdős Renée, Leisz Béla, Mück Mári, de egy teljesen új nőalak is, aki vélhetően elég nagy jelentőséggel bír a folytatásban. Ezen eseményekhez kapcsolódik még egy rövidke beszélgetés részlet is, amit egyben bemásolok és az eddigi tapasztalatok alapján, azt hiszem, aggodalomra adhat okot, biztos, hogy az utolsó kötet is hatalmas meglepetéseket tartogat:

És még valami: tessék elfogadni, hogy én gonosz író vagyok! A feleségem is elgonoszult mellettem, úgyhogy kitalált valamit a harmadik kötetbe, ami tényleg hajmeresztően gonosz – amikor meghallottam, én is elborzadtam. Aztán vigyorogni kezdtem és megjegyeztem: „Tisztában vagy vele, drágám, hogy ha ezt megcsinálom, az olvasók engem az Ambrózy villa tetejéről fognak lehajítani?” "Vállalom a kockázatot" – felelte szerető hitvesem, én pedig azt mondtam, „jó, legyen: beleírom”.

A legutóbbi bejegyzés március 8-án íródott. Fejben már él a könyv, a szükséges előkészületek, szöveges összefoglalások megszülettek, már „csak” ténylegesen meg kell írni. Az Író éppen a megfelelő hangulatot keresi, jobb szó híján, hogy elkezdődhessen a regény lapra vetése. Tehát éppen várjuk a bizonyos lökést, ami átszakítja a gátat és megindítja a pontos eseményeket.
A részletesebb bejegyzések és a forrás az Író moly profilja.


Két korábbi borítótervezetet is megmutatunk nektek a Rudnay-gyilkosságokhoz. (Mi örülünk, hogy nem ezek lettek a véglegesen, de azért ezek is nagyon tetszetősek. :) )






2 megjegyzés:

  1. Azért az a Böszörményi Gulya nagyon vicces :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elnézést az elírásért! Javítottuk is, köszönjük szépen az észrevételt! :)

      Törlés