2015. 11. 05.

Tiffany Reisz: Az úrnő


Író: Tiffany Reisz
Cím: A herceg
Sorozat: Eredendő bűnösök 4.
Kiadó: Egmont
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 528 oldal
Fülszöveg:
Az Eredendő Bűnösök sorozat befejező része ott folytatódik, ahol a harmadik kötet félbemaradt: Nora Sutherlin, az ünnepelt dominatrix, a híres erotikus szerző egy szobában találja magát, két férfi társaságában. Más körülmények között élvezné ezt a kis játékot, de most partnerei nem játszani akarnak.
Hamarosan megérti: ha életben akar maradni, fogvatartói Seherezádéjává kell válnia, miközben bíznia kell abban, hogy szerettei – Wesley, Kingsley, de legfőképpen Soren – rá fognak jönni, hogyan mentsék meg.
Egy halottal azonban nehéz vitázni, és Marie-Laurie, Kingsley nővére és Soren elhunytnak hitt neje minden, csak nem kompromisszumkész. Egy sértett nőnél pedig nincs veszélyesebb ellenség, és bár Nora mindezt tudja, lassacskán mindent elmesél az asszonynak arról, hogyan lett egy katolikus pap szeretője, miközben egyre mocskosabb részleteket tár fel a múltból…

A háttérben Soren, Nora és Kingsley életének minden fontos szereplője csendben várakozik, hogy aztán az összekuszált szálakat kibogozva az olvasó is megtudja, kicsoda Nora Sutherlin valójában. Vagy legalábbis elhiggye, hogy tudja…

"– Honnan tudja, hogy ez az illető meg is halna?
– Onnan, mon petit prince, hogy feldühített engem. Ez azt jelzi, hogy meg akar halni."

Könyvfesztivál hetén végre kezembe vehettem a negyedik részt is. Már az utcán olvasni kezdtem, mert már annyira izgultam Nora-ért. Először nem teljesen értettem a borító választást, még ha tetszett is, de olvasás után rádöbbentem, hogy tényleg mennyire illik a történethez. Igaz gyönyörűek az eredeti borítók, de nagyon meg vagyok elégedve a magyar verziókkal is. Nagyon egyszerűek, nagyon jellemzik a történeteket és mégis annyira jó rájuk nézni.

"Søren olyan, mint egy nagy macska, aki megkapta a gombolyagot. Ha kimutatod előtte a félelmedet – játszadozni kezd veled."

Nora (forrás)
A könyv felépítésén ismét változtatott kicsit az írónő. Marie-Laurie játszmáját egy sakkjátszmával hozza párhuzamba és minden szereplő egy figurát testesít meg, amik igazán találóak lettek. De azért kezdjük az elején. Ugyebár a Herceg végén Nora-t elrabolták, méghozzá Kingsley elveszett húga, aki egyben Soren felesége is. Marie-Laurie nagyon haragszik az egész társaságra és évek óta a bosszút tervezgeti. Érdekes volt őt a jelenben megismerni, hiszen korábbi leírások alapján ő egy csupa szív teremtés, akit mindenki szeret/ett. Mostanra kiderült, hogy ez az állandó rajongás, ami körül vette, rossz irányba torzította a személyiségét. Nem tudta elviselni, hogy létezik olyan férfi, aki nem őt akarja. Hiába volt tisztában azzal, hogy csak névleges lett a házasságuk, mégse tudta feldolgozni. A jelenben is igazán feltűnő személyiség, szépségét megőrizte, és igaz a bosszú élteti, de mindent rendkívül intelligens módon alakít. Nagyon izgalmas ellenfél, mert nagyon jól ismeri Soren-t és Kingsley-t, előre látja, hogy mire mit lépnek és nehéz túljárni az eszén. De azért összességében mégis egy nő, akinek az önérzetét teljesen összezúzták és büszkeségből szemelte ki Nora-t, hogy rajta tölti ki a mérgét. Nagyon izgultam, hogyan tudják Soren-ék megoldani ezt a kényes helyzetet.

"– Fekete haj és zöld szemek… világos bőr, mint a tiéd, sötét haj, mint az enyém…
– És vadabb, mint mi ketten együtt – fejezte be Soren, – Milyen szép, ha az álmok valóra válnak."

Marie-Laurie (forrás)
 Szeretné megismerni azt a személyt, aki mindkét férfit el tudta varázsolni, akik fontosak voltak az életében. A célja végig egyértelmű volt, meg akart szabadulni Nora-tól, de ha végre találkozott vele, meg akarta érteni, hogy miért olyan különleges, miért különlegesebb, mint ő. Arra kényszeríti főhősnőnket, hogy meséljen hármuk múltjáról. Nora hiába került komoly veszélybe, nem féltettem teljesen, mert ő nem olyan nő, aki összeomlik, megőrzi végig a lélekjelenlétét. Végig megőrizte higgadtságát, és azt tette, amihez legjobban ért, történeteket mesélt. Ezáltal újabb és újabb részleteket ismerünk meg róluk és így most is két idősíkon játszódik a könyv. Nem tudom, hogy hova lehet még fokozni, de tényleg minden részben egyre jobban szeretem ezt a triót. Ahogy írtam is, nagyon nehéz dolguk volt Kingsley-éknek, hogy kiszabadítsák és nagyon kíváncsi voltam, hogy sikerül nekik.A megoldás kellően felfokozottra sikerült, az utolsó pillanatig nem voltam biztos benne, hogy minden rendben lesz-e.

"Grace számára Nora maga volt a szabad lélek – bőrcsizmában, lebegő fekete ruhájában menetelt át a világon. És mégis, amikor Sørenről beszélt, azt mondta, hogy a férfi birtokolja őt. Norát birtokolni éppolyan veszélyesnek tűnt, mint egy atombombát birtokolni."

Grace (forrás)
Nora-t nagyon sokan szeretik és ezért nagyon sokat aggódnak is miatta. Újabb szereplők bukkannak fel a történetben, akik mesélővé is előlépnek. Soran unokahúga, Laila látogatóba jön kedvenc nagybátyjához, de nem számított arra, hogy ilyen szomorú helyzetbe csöppen bele. Még fiatal, „ártatlan” lány, de szeretne már egyre több mindent megtapasztalni az életben. Wesley-vel nagyon hamar megtalálják a közös hangot és támaszt tud nyújtani a fiúnak bánatában. Laila felbukkanása végül egy nehéz szituációt oldott meg, aminek nagyon örültem. Másik újonnan csatlakozott szereplő Grace, Zach felesége, aki szintén meg tudott lepni. Már az első részben látszik férje leírásaiból, hogy erős személyiség, de nem gondoltam volna, hogy ő is ennyire ragaszkodik Nora-hoz. Az évek alatt közöttük is szoros barátság alakult ki, így ő is segít, amiben csak tud. Nem volt kulcsfigura a történet szempontjából, de határozottan jót tett a jelenléte a könyvnek.

"Søren képtelen lenne egy Nora nélküli világban élni. Kingsley képtelen lenne egy Søren nélküli világban élni. Nora halála olyan lenne, mint egy nagy hajó elsüllyedése. Mindannyiukat magával rántaná a mélybe."

A sajnálatos körülmények miatt érthető, hogy most kevesebb pikáns jelenetet kaptunk a könyvben, ezt azért hiányoltam. Viszont ezen kívül ez a könyv is megtartotta az elvárt színvonalat, nagyon érdekesen zárult le a Vörös évek négy kötetének története. Kíváncsian várom, hogy milyen változást  hoz a következő rész. 

Kedvenc jelenetem: Tulajdonképpen a vége, amikor már minden rendeződik. :)
Kedvenc szereplőm:
Töretlenül Nora a kedvencem, de most nagyon szerettem Grace-t is. Kinek ajánlom: Én ezt már nem ajánlom, aki idáig eljut, annak nincs szüksége rá. :D
Értékelésem: Ez a rész is 5 királynőt ér. :)

Érdekesség: idézetek és pár érdekes kép

Már többször említettem, hogy mennyire szeretem Tiffany Reisz stílusát. Ezért most úgy gondoltam, hogy extra mennyiségű idézettel kedveskedek nektek, hogy ezt az állítást még jobban alátámasszam. :)


"
– Azt mondják, az ember akkor jön rá, mi van a birtokában, amikor elveszíti."


"
A szerelem elgyengíti, sebezhetővé teszi az embert."


"– Csak Nora tud egyszerre udvariatlan lenni és flörtölni" 

"– Néha egy szükségszerű hazugság kisebb bűn, mint az igazság." 

"Az alárendeltség. Egyesek, nők és férfiak, élvezik azt, ha feladják az irányítást. Néha rövid időszakokra – szexuális élmények idejére. Egyesek állandóra, éjjel-nappal. Engem felizgat, ha átadom az akaratomat és a testemet Sørennek."

"Ha Nora meghal, nem lenne elég széles vagy elég mély gödör, amibe Søren fájdalmát eltemethetnék."

"Søren arra tanította, hogy erős legyen. Egy nőnek, aki egy szadistával osztja meg az ágyát, erősnek kell lennie."

"Te vagy a kedvenc szörnyetegem, mondta a férfi ajkainak."

"Gyönyör a fájdalom ellen… egyik pillanatról a másikra hol az egyik volt felül, hol a másik. A fájdalom uralta a gyönyört, amíg a gyönyör azzal nem fenyegetett, hogy teljes valóját magába szippantja."

"– Néha csak úgy lehet kimutatni a szerelmünket valaki iránt, ha elengedjük. Bár nehéz. Kibaszottul nehéz."

"– …. Soren azért perverz, mert muszáj annak lennie. Én azért vagyok az, mert az akarok lenni. És valahányszor csinálom, magam miatt csinálom."

"Fájdalmas volt tudni az igazat, és mégis az ilyen fájdalmat tartotta a legtöbbre – a szerelem által okozottat."

"– Az isten verje meg – mondta Nora, és röviden a férfi mellkasa közepén nyugtatta a
fejét, majd felnézett rá. – Miért szeretsz engem annyira, te ostoba ember?

"A férfi lemosolygott rá.

– Mert megismertelek."


"Nora megcsókolta Sorent, aki tüzesen, forrón viszonozta, olyan szerelemmel, mintha Nora szívét csókolta volna meg."

Keresgélés közben belefutottam pár nagyon jópofa képbe, amik a karakterekhez kapcsolódnak. Minimalista ábrázolással láthatók ezeken a képeket a szereplők. Tényleg nagyon találóak. :)
forrás



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése