2015. 11. 15.

Jennifer Ashley: Lord Mackenzie tébolya

Író: Jennifer Ashley
Cím: Lord Mackenzie tébolya
Sorozat: Mackenzie fivérek 1.
Kiadó:
Kossuth
Kiadás éve:
 2012.
Terjedelem:
  376 oldal
Fülszöveg:


A Mackenzie fivérek gazdagok, befolyásosak, veszélyesek és kiszámíthatatlanok. Egy nő sem éli túl, aki a közelükbe kerül. Sok pletyka kering róluk – tragikus erőszak, csillapíthatatlan vágyak, szeretők, botrányok.
London, 1881. Az a hír járja, hogy Ian Mackenzie őrült, és veszélyes a nőkre. Betht mégis elbűvöli a Lord. A lány megérzi, hogy a férfi romlottsága és kivételes tehetsége ellenére segítségre szorul. Az ő segítségére. Beth mindent felad a férfiért. Életének egyetlen értelme, ha mégoly veszélyes is, Ian Mackenzie lesz. Semmi sem szabhat gátat izgatóan viharos és buja erotikus kalandokkal teli kapcsolatuknak…
A Bestseller szerző, Jennifer Ashley romantikus, erotikus regénye több díjat nyert megjelenése évében. A Mackezie-sorozat különleges világa, szenvedélyes szereplői, fordulatos cselekménye és a sodró érzelmek magukkal ragadják az olvasót.

"Ha teljes szívedből szeretsz valakit, olyan hirtelen kerít hatalmába ez az érzés, hogy nincs időd mérlegelni vagy ellenállni."


Mostanában talán kicsit hanyagoltuk a történelmi romantikus könyveket, de miért is szeretjük ezt a műfajt?
P: A romantikus történetek állnak legközelebb hozzám és a történelmi romantikusak még jobbak. Jól esik kicsit visszautazni az időben, belecsöppenni az adott kor légkörébe, hogyan
forrás
bántak egymással a férfiak és a nők. Persze nagyon szeretem az olyan főhősöket, akik kirívóak, eltérnek az elvártaktól. Pontosan ezért tetszett ennyire ez a könyv is. Beth és Ian is kicsit kívülállónak tűnik a társadalomban, de egymás számára mégis tökéletesek.
I: Mindig is romantikus alkat voltam/vagyok még ma is. Az első komolyabb olvasási élményem egy történelmi romantikus könyv volt. Teljesen elvarázsolt ez a világ, magába szippantott és nem eresztett. Egyből a rajongójává váltam. Nagyon szeretek belefeledkezni egy ilyen történetbe. Ahol szerelmet, szenvedélyt, és a régi kor megidézését kapom. Talpra esett hősnők, akiket nem kell védelmezni, de mégis a férfiak nem tudnak nekik ellen állni, és mindent meg tennének értük. Itt a főhős, aki jóképű, arrogáns, de mégis minden női lába és szíve megremeg amikor a terembe lép. Van egy atmoszférája ami körül leng olvasás közben. Mostanában kicsit kevesebbet olvastam, de mindig szívesen térek vissza ehhez a műfajhoz. Szeretem a lágyabb romantikus vonalat, és az erotikusabb részét se vettem meg :)

"Ne kívánj olyasmit, amit nem kaphatsz meg! Élvezd, amit lehet!"

Milyen volt a cselekmény, ami a szerelmi szál mellé társult?
P: Egy jó kis nyomozással sosem lehet mellélőni. A Mackenzie család országszerte, sőt
majdnem világszerte hírhedt, nem csoda, hogy sok ellenségük is akad. Lloyd felügyelő azonnal lecsap a lehetőségre, hogy rászálljon a fivérekre, egy megoldatlan gyilkosság ügyében. Végig szurkoltam, hogy téves legyen a vád és sokszor elbizonytalanodtam a kimenetelt illetően, így nagyon tudtam élvezni a nyomozást. Jó volt, hogy „megjelent” Beth, aki nem hagyta annyiban a dolgot és elhatározta, hogy ő márpedig kideríti az igazságot. Első
forrás
résznél kötelező is bemutatni a „világot”, de örültem is neki, hogy már szerves részét képezték a történetnek Ian testvérei is. Úgy hiszem részről részre közelebb fognak kerülni hozzám.
I: Nem egy átlagos történettel volt dolgunk. Kaptunk egy kis örültetett, egy titkot, és egy kis nyomozást, és jó sok bujaságot ezek mellé. hősünket egy gyilkossággal gyanúsítják már több éve üldözi a rendőrség, de eddig még nem találtak bizonyítékot ellene. Ebben testvére Hart keze is benne van, aki nagy a befolyása, így eltudja terelni öccséről a figyelmet. De újabb gyilkosság történt, amihez megint köze van Ian Mackenzie-nek. De nem olyan egyszerű az ügy, hiszen titokban mindenki a másikat véli az elkövetőnek. Izgalmakban nem volt hiány a nyomozás során, sokáig én se sejtettem a gyilkos kilétét, de ahogy Beth belevetette magát a nyomozásba, és újabb részletekre derült fény, úgy kezdtem el én is sejteni vele együtt  ki is a tettes. Családi problémákra is fény derül, amikből kikövetkeztetjük miért is lettek ilyenek a testvérek. Hogy még ezek mellett se unatkozunk kaptunk egy újabb titkot, amit sejtettem, de ennek ellenére tetszett. Kaptunk a többi testvérből is egy kis szeletett. A szerelmi szál mellett se mehetünk el, nagyon érdekesen alakította ki párosunk közti érzelmet az Írónő. Engem meggyőzött a stílusával, és egyediségével.


Ian kicsit furcsa férfi lett a múltban elszenvedett sérelmek miatt. Meg tudtuk ennek ellenére is kedvelni?
P: Ian a klán csodabogara. Sokak szerint bolond vagy őrült és kevesen ismerik meg, hogy valójában milyen is. Viszont, ha valamit a fejébe vesz, azt mindig véghez is viszi. Megismerkedik Beth-el, a gazdag özveggyel és azonnal felfigyel rá. Hiába áll ismét házasság előtt a lány, igen rendhagyó körülmények mellett eléri, hogy felbontsa jegyességét. Ian úgy
Ian (forrás)
hiszi nem képes a szerelemre, de végig látszik rajta, hogy érzelmek is megjelentek már, csak ő maga ezt még nem képes belátni. Izgultam, hogy mikor fog végre ráeszmélni erre, és elég drámai fordulat kellett ahhoz, hogy kinyíljon a szeme.
I: Ian nem átlagos ember, egy betegséggel küzd, ami miatt örültnek kiáltják ki. Nem tudja értelmezni az érzelmeket, nem veszi fel a szemkontaktust másokkal, és szörnyű fejfájások
kínozzák. De ez mellett nagyon okos, és az emlékező képessége valami hihetetlen. Egy gyűjtő szenvedélynek is hódol, régi Ming tálkákat kutat, és vásárról meg. Egy erős férfi, aki küzd a múltja és démonai ellen. Nem hétköznapi a viselkedése az biztos, régen találkoztam ilyen főhőssel, akinek a mássága ellenére mégis kedvelhető és szerethető volt. Nyers és szenvedélyes. Aki mindig szeret mindenről előre tájékozódni. A testi örömeket se veti meg, amivel sokszor találkozunk a történet során. Először furcsának találtam őt, de ahogy haladtunk a történetben kezdtem megkedvelni a személyiségét. Szörnyű dolgokat kellet elszenvednie a múltban. érthető, hogy ez miatt visszahúzódó lett a kapcsolat teremtés terén. De emellett nagyon szókimondó, és megszállott is egyben. érezhető rajta, hogy szeretne normális lenni, és ő is vágyik a boldogságra, és arra, hogy valaki olyannak fogadja el amilyen valójában.  Nagyon egyedi karakter alakított meg személyében az Írónő.

"Nem vagyok üvegházi virágszál, amit óvni kell."

Beth makacs jelleme mennyire illik a főhőshöz?
P: Ian-t kezdetben csak a testiség vezérli, de Beth el tudja érni, hogy valódi érzelmeket is tápláljon iránta. Ha a lány nem ilyen makacs, nem biztos, hogy hosszútávon kitartanak
Beth (forrás)
egymás mellett. Nagyon tetszett az egész személyisége. Bár már a gazdagok közé tartozik, nem felejti el, hogy honnan jött és milyen a nélkülözés. Attól, hogy pénze lett, nem is nézi le azokat, akik most már rangban alatta állnak. Nagyon gyakorlatias és éles eszű, nem engedi, hogy mások befolyásolják. Az is kifejezetten tetszett, hogy nem szemérmeskedik fölöslegesen, tudatában van a saját testének és „elveszi”, amire szüksége van. Valóban kilóg egy kicsit a sorból az úrinők között, de pont ezért lehet ennyire szeretni és Ian is ezt látta meg benne. :)
I: Ian mellé pontosan egy ilyen nőt tudok elképzelni, mint amilyen ő. Kedves de határozott nő, akinek van humorérzéke. Neki se volt könnyű az élete, így meg tudja érteni min ment át a férfi. Özvegy aki már tapasztalta a testiséget és a boldog együtt élést, de most Ian mellett sokkal többet is megél az érzelmek tengeréből. Vágyat, szeretett, és szerelmet. Nagyon tetszett kapcsolatuk alakulása, ahogy a "szeretői" viszonyból házastársak lesznek. Igazán bevállalós volt ;) és nyomozónak sem utolsó.

Így első benyomás alapján melyik fivér történetét váruk legjobban?
P: Nagyon hasonló mindegyik testvér, de a kíváncsi oldalamat legjobban Hart története érdekli. Igazán titokzatos, amit eddig megtudtunk a volt feleségéről. El se tudom még képzelni, hogy mi történhetett pontosan és miért ennyire komor és zárkózott, azóta a legidősebb fivér. Abban azért biztos vagyok, hogy a valóság távol áll a szóbeszédektől. :D Nem kételkedtem abban, hogy tetszeni fog ez a könyv, de tényleg nagyon jó kezdés volt ez a kötet és várom a folytatást. :)
I: Választanom kéne, akkor Mac-et mondanám. Nagyon kíváncsi vagyok mi lesz vele, és Isabella-val. Az ő feltűnésük, és szereplésük a történet során tetszett, és úgy gondolom mellettük is lesz részünk izgalmakban.


"Egy nő számára nem igazán hízelgő, mylord, ha azt kell hallania egy férfitól, hogy nem akar beleszeretni. A nő azt szereti hinni, hogy a férje imádja."

Kedvenc jelenetem:
P: Beth és Ian közös kocsi útja.

I: Amikor a kis fogadóban vannak. 

Kedvenc szereplőm:

P: Most még Beth, a fivérek közül még nem tudtam dönteni. :)
I: Beth, Mac

Kinek ajánlom:

P: Tökéletes képviselője az erotikával fűszerezett történelmi romantikusnak, úgyhogy aki amúgy is szereti ezt a műfajt, ezzel se nyúlhat félre. 
I: Akik szeretik ezt a műfajt, pluszban még kedvelik az erotikus részeket, és egy kis nyomozásnak sem mondanak nemet.

Értékelésem:
P: 
Nagyon jó volt, de azért még nem tökéletes. El tudok izgalmasabb történetet is, ezért 4 porcelánt érdemel nálam.
I:
Látom
benne a lehetőséget, de még nem éreztem a katarzist, így én most 4 gyilkost adok rá :)



Érdekesség:
Sokszor szerepelt a történet során a női fűző. Megnéztük mit is lehet tudni erről a ruhadarabról.


A francia „corset” – fűző – szó a „corpus” vagyis test szóból származik, ezzel is utalva arra, hogy a ruhadarab elsősorban a test „megtartására”, támasztására szolgál. A fűző nem éppen mai találmány. Már az ókorban is hordtak olyan ruhadarabokat, melyek az alakot korrigálták, csak akkor még nehéz szöveteket csavartak a derekuk köré néhol a szövetrétegek közé csirizszerű anyagot öntve a szilárdság érdekében. Ilyen fajta fűzőt ma már csak a japán kimonókon láthatunk, az ún. obi, vagy övsál a hölgyek derekán ugyanolyan funkciót lát el, mint az európai fűző, viszont merevítők nélkül. Csupán egy kikeményített selyem anyag, mellyel körbetekerik a ruhát, majd igen szorosan lekötik.

A XIV. századi Spanyolországban terjedt el igazán a mai fűző elődje. Ezek még nehézfémből
forrás
vagy fából készültek, és úgy kell elképzelni őket, mint valami páncélt. Ezeket a kor sok más ruhadarabjához hasonlóan nem lehetett túl hosszú időn át egyfolytában hordani, hiszen alaposan megterhelte a derekat és a gerincet a több kilónyi fűző viselése.

Az idő múlásával azonban a fűzők is konszolidálódtak. A XVIII.-XIX. századra kialakult a fűzők ma is ismert formája. A „halcsontok” régen valódi bálnaszilák voltak, a mai fűzőkben viszont fém- és műanyag merevítők tartják a derekat. A köztük lévő rugalmasabb szövet és a háton elhelyezkedő fűzés segítségével húzzák összébb a derekat és emelik meg a melleket. A viktoriánus fűzők kivételével minden fűzőfajta megemeli a melleket és a fűzés összehúzza a derekat, így alakul ki az ún. darázsderék, mely már legalább két évszázada szexuálisan vonzó testformának számít. A férfiak is igen magas számban viseltek fűzőt, főleg a negyvenes-ötvenes korosztály, hogy elrejtsék pocakjukat és így fessebbnek tűnjenek a társaságban. A férfifűzők viszont csak a 20. század második felében kaptak valamennyi nyilvánosságot, pedig napjainkban is igen keresett termékeknek számítanak.

Ez a ruhadarab mégis évszázadokon át inkább a női  budoárok rejtett titka maradt, egészen a feminizmus megjelenéséig, mikor is a fűzőket csakúgy, mint a melltartókat, a nők
elnyomásának az eszközeként és jelképeként tartották számon. Számos feminista tudatta
forrás
úgy a külvilággal nézeteit, hogy nem hordott egyáltalán fűzőt, sőt számos alkalommal, tüntetéseken zászlóként feltűzve vagy rituálisan széttépve-elégetve hívta fel rájuk a figyelmet. Ekkor terjedtek el azok a nézetek is, melyek szerint a fűző teljesen egészségtelen, összenyomja a gyomrot és a tüdőt, sok nőnek még a halálához is vezetett a viselése.
A hiedelmeket Valerie Steele könyve, A fűző története című könyve oszlatta el, amely
elmagyarázta, hogy a fűzőket a hiedelmekkel ellentétben nem húzták össze annyira erősen, hogy ténylegesen károsíthassák a tüdőt és a hölgyek nem hordták őket egyfolytában olyan sokáig, hogy érdemben károsodhasson a gyomruk vagy bármely szervük. (Normál esetben, természetesen. A rendeltetéstől eltérő használat okozhat bajt, de ilyen "balesetek" csak kivételes esetekben történnek.)

A könyv szerint olyan esetről nem tud az orvostudomány, mikor a fűző viselése halálos lett volna. Az effajta híreszteléseknek az írónő szerint az az oka, hogy a XVIII.-XIX. századi orvosok minden olyan női „betegséget”, melyet nem tudtak megmagyarázni, a fűző viselésére vezettek vissza. Így kerültek a fűző által okozott betegségek közé a hisztéria, a gerincferdülés és a nimfománia is. A vetélésekkel kapcsolatosan nincs adat, de mivel kiderült, hogy terhesség esetére speciális fűzőfajta létezett, mely szabadon hagyta, sőt jótékonyan meg is támasztotta a pocakot, rendeltetésszerű használat esetén csak nagyon kirívó esetekben okozhatott magzatvesztést.

Valójában ha rendeltetésszerűen használják és nem viszik túlzásba a szorítást, a fűzőnek
forrás
egészségügyileg több előnye van, mint hátránya. Ez a negyvenes években derült csak ki újra, mikor a háborúk alatt a hölgyek dolgozni kényszerültek a gyárakban és a földeken. Ekkor drámaian megnőtt a kereslet a fűzők után, hogy megelőzzék a hát- és derékfájdalmakat a gerincet tartó erős, akkoriban fémmerevítők segítségével. A két háború között pedig
mondhatni reneszánszát élte a fűzőipar, bár ekkor is csupán alsóneműként.
A divatba való betörése 1947-ben következett be, mikor Christian Dior bemutatta a „New Look”-ot, az új kollekciót, melyben a fűző mint elegáns ruhadarabok felsőrésze jelent meg és hódít azóta is.
Mára az anyagok és a technikák széles skálájának köszönhetően a fűző kényelmesebb, mint
valaha. Úgy tűnik, hogy sikerült visszakapnia az őt megillető helyet a hölgyek szekrényében és bár elődeinek voltak rossz tulajdonságai, mára senki sem gondol rá elnyomó eszközként vagy kötelező ruhadarabként. Mind alsónemű, mind felsőrész formájában a nőiesség érzését adja viselőjének és számtalan férfiszív dobban meg a látványára.

forrás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése