2015. 09. 14.

Josh Malerman: Madarak a dobozban

Író: Josh Malerman
Cím: Madarak a dobozban
Kiadó:  Fumax
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem:  262. oldal

Fülszöveg:
Ezzel a robbanásszerű sikereket arató könyvvel indítjuk el új könyvsorozatunkat, amely Fumax Thriller néven fut majd. A Bird Box tavaly jelent meg, már több mint 15 országban eladták a kiadási jogait, a filmjogok is egyből elkeltek, és az elkészült forgatókönyv meg is nyerte az olyan forgatókönyvek számára kitalált díjat 2014-ben, amelyikből még nem készült film. Nemrég jelölték a patinás Bram Stoker-díjra, aminek megnyerésére nagyon jelentős esélye van.
TARTALOM
Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött.
A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé.
Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve.
Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg?

Josh Malerman lélegzetelállító debütálása egy letehetetlen, rémisztő és lebilincselő panoráma egy sarkaiból kifordult világról.

"Szemfedőjükkel a fejükön kilépnek a házból."

Véleményem:
A molyon szúrtam ki magamnak a könyvet, illetve először a borítót, majd a fülszöveg is érdekes történetet tárt fel előttem. A képzeletem már be is indult, és pörgette előttem a képeket, ezek után egyből ment is a kívánságlistámra. A legnagyobb meglepetés akkor ért amikor @mazsa-tól megkaptam ajándékba. Nem is választhatott volna jobb könyvet számomra, és itt is nagyon köszönöm neki :) Kézbevételkor a borítóba is még jobban beleszeretem.
Minden elismerésem a kiadóé, mert szerintem nagyon ütősre sikeredet. De nem csak a külseje, a tartalma is igazán egyedi, főleg a belső lapokon lévő motívummal.
A könyv címe is sokáig foglalkoztatott, és kíváncsi voltam milyen összefüggésből, gondolatból alakult ki. Szerencsére ez a kérdés se maradt megválaszolatlanul.

Nem is emlékszem, hogy olvastam-e valaha ilyen történetet.
Eltelt már egy hét a befejezés óta, de még mindig nem tudtam rendesen megfogalmazni a bennem lévő érzéseket a könyvvel kapcsolatban. Az biztos, hogy engem nem hagyott hidegen, minden borzalmával magához szögezett és nem engedett. Nem tudom, mi lenne, ha a való életben is megtörténne, az ami a lapokon Malorie-val esett meg. Vajon tudnék-e olyan erős nő lenni, mint ő? Képes lennék a túlélésre ilyen körülmények között?

Két idősíkon haladunk a történetben. Nagyon tetszett ezeknek a részeknek a váltakozása, ahogy ugráltunk az időben. Annyira kiegészítette az egyik a másikat, sikerült úgy egybefűznie őket az Írónak, hogy így kapunk egy kerek egész történetet.

A jelenben megismerjük Malorie-t, és gyermekeit, a 4 éves Fiút, és az ugyan ennyi idős Lányt.
Furcsa volt számomra, hogy nem nevezi őket nevükön, nem tudtam ezt mire vélni. A múltban történtek miatt, olyan házban laknak ahol, minden ablak be van sötétítve, és minden rés, nyílás le van takarva. Ez egy védelem azért, hogy ne lássák meg a kinti szörnyűséget, amitől mindenki fél, és a legrosszabbat hozza ki az emberekből, megbolondulnak, és ezek után véget vettnek életüknek.
Malorie próbált mindent megtenni annak érdekében, hogy felkészítse gyermekeit a túlélésre. Még ha szigorú szabályokat is alkalmazott, akkor is csak jót akart vele. Néha túl durvának tűnt, és olyan érzésem volt, mintha kiveszett volna belőle a szeretett. De végül is meglehet érteni Malorie-t hiszen ilyen világban gyerekeket nevelni nem könnyű. Mivel a látásukat nem használhatták a rájuk leső veszély miatt, ezért hallásukat erősítette meg. Azért, hogy fülük mindig nyitott legyen a világ hangjaira, és ismerjenek minden zajt, és rezdülést. Mindezt azért tette, hogy esélyt adjon nekik a túlélésre, és később ezt a képességüket segítségként használhassa fel. Elérkezik a megfelelő idő a menekülésre, és az új menedékhelyük megkeresésére. Így ő és gyermekei bekötött szemmel vágnak neki egy hosszú és hátborzongató útnak. A gyerekek lesznek a "figyelők", akik minden neszre
figyelmeztetik Malorie-t. Igazán jól sikerültek a leíró részek, ahogy ecsetelte milyen hangok vannak a folyónál.
Borzongató érzés kerített hatalmába az olvasása közben. Nagyon átérezhető volt, a félelemük, de közben a reményük is. Nagyon kíváncsi voltam hova is vezet az útjuk! Vajon, mi vár rájuk amikor oda érnek?


Malorie visszaemlékezéseiben kapunk képet a múltról. Hogyan is alakult ki ez a szörnyű

öngyilkosságba, és örültbe kergető helyzet. Megismerjük a nővérét Shannon-t is. Egy ideig kettőjüket figyelhetjük meg, melyikükre milyen hatással lesznek a történtek, és a híradóban hallott események. De közben Malorie-nak, más dologgal is meg kell küzdenie. Kiderül róla, hogy terhes. Majd egyre több halál esetről hallunk, és ez által minden felpörög. Malorie-t újabb tragédia éri. Ezek után egyedül kell szembe néznie az új helyzettel. Helyszínünk megváltozik, amikor Malorie talál egy újság hirdetést, amiben az áll, hogy van egy ház ahova szívesen befogadnak  túlélőket. Ezek után útnak indul. Ez a rész is nagyon tetszett, ahogy leírja a  házig vezető úton történteket, a szinte "vakon" vezetést, és, hogy miket lát az út során. A menedék tényleg létezik, és Malorie-t be is fogadják. Ezek után fő helyszínünk ez a  ház lesz. Megismerjük a benne élő embereket, Tom-ot, Don-t, Cheryl-t, Jules-t, és Victor-t a border collie-t. Nagyon megörültem amikor megláttam, hogy a kedvenc kutyafajtám is szerepel benne. Még egy általam olvasott könyvbe se találkoztam vele :)

"Az őrület ott kint kószál a környéken, akár van ott valaki, aki fontos számodra, akár nem."

Képet kapunk mindennapjaikról, a bezártság elviseléséről, a felállított rendről, a viszonyokról. A bezártság, és a külvilágtól való félelmük igazán átérezhető volt. Nagyon jók voltak az itt történt események. Mindenkinek meg van a maga szerepe a csoportban.
Próbálják elfoglalni magukat. De amikor az ember megszokta, hogy eddig a szeme, a látására  hagyatkozott, és ez volt az elsődleges érzékszerve szörnyű lehet a felismerés, hogy ez most megváltozott, és nincs segítségére többé.  A bezártságot, én is nehezen viselném, mert milyen rossz lehet amikor nem hagyhatsz el egy helyet, és a négy fal közé vagy zárva. Tom nagyon értékes tagja a "csapatnak" mondhatjuk, rá azt, hogy ő lép a vezető szerepébe. Malorie felnézet rá, amit teljes mértékben megértek, én is  megkedveltem őt. Mindent megtett azért, hogy segítsen a többieknek. Az elmélete nagyon tetszett, és ennek kivitelezése is.
Nagyon nyomasztó volt a lények, és az őrület tudata. Érezted, hogy ott vannak, de még se láttad őket, se Te se a szereplők. Ezzel már megalapozta az Író a hangulatot. Hiszen nincs is annál rosszabb amikor tudod, hogy valami les rád, de nem láthatód, csak hallani véled a neszezéseit. Ebbe már szinte az ember beleörül. Tényleg horrorba illő történet. Szerintem nagyon jól megmutatta, mi megy végbe ilyenkor az emberekben.

Éreztem, hogy a múltban történik valami, amiért Malorie egyedül marad. Egy új ember

megjelenése felbonthatja a megszokott lékkört a csoportban. Olyan események alakulhatnak ki ebből amire még ők maguk se gondoltak volna sose. Ezen eseményekkor csak kapkodtam a fejemet!! Brutális, volt, hogy még ilyen helyzetben is mik ki nem alakulhatnak. Kellet pár perc mire teljesen lenyugodtam, és tovább tudtam haladni az olvasással. Szerintem nagyon ütősre sikerült a múlt és a jelen összekapcsolása a végén. Megkaptuk a reményt is, arra, hogy minden rossz után, valami jó következik.

"Az a pillanat, amikor már eldöntötted, hogy kinyitod a szemed, de még épp nem tetted meg, az egyik legijesztőbb ezen az új világon."

Sikerült egy nagyon egyedit alkotnia az Írónak a kitalált világképpel, a könyvből áradó érzelmekkel. Egy pillanatra se tudtam letenni, végig olvastatta magát, és alig vártam, hogy megtudhassam mik is történek majd a végén. Végig izgultam a múltban és a jelenben történt eseményeket is. Malorie számomra egy hős volt ebben a könyvben. Annyi mindent kibírt, és még se tört meg. Végig tudod hinni abban, hogy egyszer sikerül neki és gyermekeinek is túl élni a szörnyűségeket. Egyszer sem csalódtam benne, engem meggyőzőt az Író, és alig várom, hogy olvashassak még tőle.

Kedvenc jelenetem:
  A múltbéli eseményeknél a házig vezető út leírása, a jelenben pedig a farkasos rész.
Kedvenc szereplőm: 
Malorie, és Victor a border collie
Kinek ajánlom:
 Mindenki aki szereti a hátborzongató, és magába szippantó történeteket. Meg persze a műfaj kedvelőinek mindenképpen!!!
Értékelésem: 
nem is adhatnék mást, mint 5 örült embert




Érdekesség: Az Íróról, és a könyvről.

Az íróról:
Southfield-ben született, és Ferndale-ben él. 38 éves.
Szörnyek készítéséről:
„Mindig írni akartam. Nyári táborban, 13 évesen, már azt számoltam az ujjaimon, hogy hány könyvet kell írnom. Oké, van egy az erdőben lévő szörnyről. Egy a vízben lévőről. Egy az erdőben lévőről. Várj, azt már mondtam. Van egy szörny…” Igen ő szereti a szörnyeket.

Az íráson kívül:
Elnevezett egy együttest, a High Strung bandát.
A macskájának a neve:
Frankenstein és ő egy lány cica.


Mi inspirálta a Madarak a dobozban könyvet?

Horror rajongó vagyok, egy vadóc, egy idegroncs, egy megszállott gondolkozó, egy magas ember, egy gyerekember és egy vízilabdázó, a szemeim mindig a szobát pásztázzák, ötletet keresek, amiből új regény lehet. Nem tudom pontosan, hogy mikor és hol voltam, amikor jött a Madarak a dobozban ötlete. Tulajdonképpen semmikor. Helyette két ötlet volt, amik mindenhova követtek. Az egyik egy csoport emberről szól, akik kénytelenek szembenézni a végtelenséggel, és mit tudnak tenni az elméjükben. A másik csak egy kép volt egy nőről, aki lefelé utazik a folyón, bekötött szemmel. Amikor megkaptam a munkát, akkor jöttem rá, hogy ő egy menekült, és a könyv hirtelen kitisztult.
A Madarak a dobozban könyvben, az olvasók sose” látnak” semmi történést és olyan vakok, mint Malorie, és a többi karakter – soha nem kapnak még egy pillantást se a szörnyűségekről, egészen a könyv végéig. Miért tart erre az irány, ahelyett, hogy kicsit egyértelműbb lenne?
A horror szerzőknek van egy választási lehetőségük. Megmutassák a szörnyet vagy ne. Én mindkét verziót szeretem. Szeretem látni, ahogy egy szemgolyó felrobban, és azt is, ha csak sziluett látszik. Remélem még sok könyvet kiadathatok és remélem egy részük igazán véres lesz, másik részük fehér lesz, mint a suttogás.


Tudnál beszélni Malorie és a gyerekei közötti kapcsolatról? Szereti őket és az anyjuk, de mellette hihetetlenül durva, egyesek sértőnek mondanák, ahogy megneveli őket és felkészíti őket, hogyan éljék túl az utazást a folyón.
Egy furcsa gondolat jutott eszembe, amikor a könyvet írtam. Egy délután azt gondoltam, „Vajon Malorie jobban szereti a Fiút, mint a Lányt?” Úgy éreztem ez a megfelelő irány, apróságok bukkannak fel, ahogy beszél a Fiúhoz, ahogyan szidja a Lányt. A végére ezek kiegyenlítődnek, de úgy hiszem, több bizalma volt a Fiúban. Úgy tűnt Malorie neki akart először segíteni.
Nem lehetsz zenész vagy regényíró. Helyette lennél… ?
Drámaíró. Még mindig remélem, hogy az is leszek. Horror darabok? Viccelsz? Képzeld el, hogy egy kis színház első sorában ülsz. A félhomály van, ködös a színpad. Egy fickó fut ki az árnyékok közül, könyörögve a közönségnek: „Segítség! Követ! SEGÍTSÉG!” Őrült, kicsit ideges (egy jó színész, kicsit bedilizik), majd egy szakállas eszelős jelenik meg mögötte és levágja a fejét egy baltával. A fej a közönség lábához gurul és te, valamint a randid tiszta vér leszel. Ugye, hogy ez egy szórakoztató randi?

cikk forrása

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése